Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 17. szám
Szemem behúnyom lázas nap után;
Óh jőjj álmatlan álom, nyugalom!...
De lelkem megtelik rejtelmes szóval:
Látatlanul hozzám oson
Száz árnyalak, vágy, szunnyadó dal.
Szellemjárás nesze suhog körül;
Rámtör mindaz, amit nem éltem át
S száz el nem zengett dal fejemre lázad.
Óh múlt, lesújt zenebonád!
Mért zúdítasz rám annyi vádat!
Feltámadnak szegény halottaim:
Hideg csókok, üres, hazug napok...
"Soha, soha!" ezt suttogják az árnyak.
Egy céltévesztett lét zokog
Minden zúgában éjszakámnak.
Megváltó hajnal, áldott lángözön,
Jőjj, jőjj, űzd szét az éj káprázatát,
Fényeddel, lármáddal, kürtöd szavával!
Alig birom már e tusát
A megbánással, a halállal!