Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 17. szám · / · Kurucz Aladár: A mirgodoni Jeanette
Másnap délben már Mirgodonban volt. Míg a főúton haladt az apró házak között, nagy élvezettel szegte neki arcát a jóleső meleggel sütő napnak és falta a tiszta, tüdőbe kívánkozó levegőt.
Egy öregebb asszonyt látott az úton ballagni.
- Asszonyom - szólította meg őt - hol lehetne kapni itt szobát?
- Honnan jön Ön, uram? Párisból?
- Igen.
- Hiszen akkor menjen csak Madame Bouléhoz. A huszadik ház balra. Két hónapja vár már valakit szép, tiszta szobával. Mindenki tudja, hogy Párisból vár vendéget. Tavaly is volt neki egy. Ó, előkelő asszony ő...
Az utóbbi mondatán egy kissé elmosolyodott az öregasszony, aztán tovább folytatta útját, még egyszer hátraszólva:
- Balra huszadik ház, csak egyenesen Mme Bouléhoz.
Boulé asszony párisi vendégét kitörő örömmel fogadja. Rögtön előkiáltotta fiát, a pirosképű, izmos Jules-t és ráparancsolt, hogy vegye át a párisi úr táskáját, míg maga felvezette őt a szobába, melynek minden bútorán végigtörült és végigbeszélt szapora szóval egypár pillanat alatt.
- Nézze uram, ezt a kilátást az erdőre. A legjobb, legegészségesebb levegőt fogja onnan kapni. Attól mindig éhes az ember, s aztán én magam főzök ám, s az úrból olyan pirosarcú fiatalembert csinálok, mint ez a nagy ló itt, az én jó Jules-öm.
E szavakra gyöngéd szeretettel hátba ütötte fiát, s nagyokat csókolt annak szélesre húzódó, vigyorgó száján.
- De már magára is hagyjuk az urat, mert bizonyára rendbe akar szedelőzködni itt a szobában.
Bod megköszönte az asszonynak a szíves fogadtatást és hozzáfogott a kipakoláshoz.
Nagyon otthon érezte magát e kis szobában, s mikor mindent apróra végigvizsgált benne, boldogan nyúlt el az öreg, széles ágyon és csakhamar elaludt.
Késő délután volt, mikor egy erős kopogásra felébredt. Boulé asszony dugta be fejét az ajtón nagy bocsánatkérések között:
- Ó nem akartam zavarni, uram, csak azt akarom mondani, hogy ha kedve tartja, nézze meg az erdőt. A kis lányom, Jeanette nagyon jól ismeri, ő majd elvezeti Önt.