Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 17. szám · / · A Mátyáskő csúcsán
És most feszülj a harsogó szeleknek,
S hallgasd szavuk: mélyet s magost megjártak;
S nézd, mint takarják mély és puha árnyak
Sejtett futását messze viz-ereknek.
Nézd, mint tolongnak csúcsok egymás hátán,
S vad lányokként, erdők bársonymezében,
Mint lejtenek körtáncot, mig középen
Nyájas Svedlér alszik mint fehér bárány.
Most tudd: lent kertünk sok virággal feslő;
S mint egy színt kever kettőből a festő,
Engedd, a jelen emlékkel hadd teljék,
S egyszerre fogjon fel merengő lelked
Komorzöld ormot és pirosló kertet,
Hogy érezzed a perc s az élet teljét.