Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 16. szám · / · Figyelő
A minap Bárdi cikkét olvastam a legújabb német Petőfi-fordításokról. Föltűnt néhány apró pontatlansága. Az első felbuzdulásban mindjárt ki is akartam javítani. Aztán vállvonva gondoltam: Minek?
Hol van az a német olvasó, ki Bárdi hibáit az én javításomból meg tudja különböztetni? Ez tisztára magyar belügy.
Így múlt el néhány nap. De aztán csak furdalt a lelkiismeret, hogy az igazamat nem mondtam el.
Musset-ről, egyetlenegy hamis adat, száz tollat hozna rögtöni mozgásba. S mi hallgassunk, ha Petőfiről van szó? A genie világtulajdon s aki róla hamisat mond, a világot lopja meg.
Ezzel a büszke érzéssel s abban a bátorító tudatban, hogy ma már senki sem emlékszik Bárdi tárcájára - oú sout les feuilletous d'antan? - hadd kockáztatok meg én is néhány megjegyzést.
1. Aláírom Bárdi állítását, hogy nincs jobb Petőfi-fordításunk, mint a Neugebaueré, mely elsőségét Neugebauer főleg minden egyéb fordítás teljes értéktelenségének köszönheti. Bár tisztelem-becsülöm Neugebauer tudását, kitartását, lelkes szorgalmát és tehetségét, Bárdi nem tesz vele jót, ha e fordítást abszolút becsűnek mondja. A német olvasat könnyen megtévesztheti Petőfi verseinek értékére vonatkozólag.
Ha a szél egy lapot sodor felém, melyen Petőfi Szeptember végén-je olvasható Neugebauer fordításában s ha ugyanez a gonosz szél irodalmi ízlésemet próbára teendő, lemossa Petőfi és Neugebauer nevét a vers alól, bizonnyal ilyet gondolnék a költemény elolvasásakor: "Ez az emlékkönyvi poéta, jóval meghaladja a középszert, van érzése, van tehetsége."
Ám ha a magyar eredeti röpülne így felém, ha sohsem olvastam volna is a verset, fölkiáltanék: Íme a genie! Menni kell evvel az újságlappal kezünkben -, menni, mint a királyfi, aki elindult Hamupipőke cipőjével kezében ... és nem szabad nyugodni addig, míg a vers költőjét meg nem találjuk valahol.
A két benyomás közti különbség pontosan egyezik Petőfi eredetije és a német fordítás közti különbséggel. Grimm Hermann megérzése kell hozzá, hogy valaki Petőfi nagyságát a fordításon át is sejtse. (Lásd Grimm cikkét Johanna Ambrosiusról.) Sok barátomnak adtam oda Petőfit német fordításban. - Csalódva adták nekem vissza. Ami arra mutat, hogy hiba van a fordító krétája körül.
2. Bárdi azt hiszi, hogy a másik Petőfi-fordító, Schnitzer, nem tesz jól, amidőn a németeknek Petőfi eposzait is "ajándékozni" akarja, lévén ez a nemzet a Nibelung-mondának és "testvéreinek" boldog birtokában.
Önkéntelenül ajkamra tolul a lengyel zsidók drasztikusan festői fordulata: Wie kommt zu Hund Haus? Hogy kerül ide a Nibelung-ének? Nemzeti eposz sohse volt védgát a beható kultúra ellen.
Tudtommal a Nibelung-ének nem állt tiltakozólag a német fordítók elé, ha Byron vagy Hugo, Tegnér vagy Tennyson, Puskin vagy Mistral verses beszélyeiről volt szó. E nagy elbeszélők mellé Petőfi méltán sorakozik. Nem tudom, honnét szedi Bárdi, hogy Magyarországon csak a sovének csüngenek Petőfi epikáján, az alig 27-ik évében elhalt költő ez éretlen kísérletein.
A dolog nem így áll. Tény, hogy a sovének Petőfit en bloc bámulják. Az objektív olvasó ellenben Petőfi egész munkásságának felét - már keletkezésében elhibázottnak vagy azóta ideje múlttá fakultnak érzi. Petőfinek sikerült epikai munkái azonban épp oly nagyszerűek, mint a lírája. Neugebauer nem érdemel dicséretet, amiért túlságosan sok Petőfi-lírát ád - Schnitzert pedig nem lehet csak azért megróni, (adott rá egyébbel elég okot), amért Petőfit, mint epikust is be akarja mutatni.
Azt hiszem, hogy Petőfi alig mutatta magát lírában oly egészen, tetőtől talpig felénk fordulva, mint épp a Bolond Istók című gyönyörű beszélyben. Verses beszély, mint a János Vitéz az európai literatúrában még csak egy van, Mistral: Mireto-ja. Kár volt róla Bárdinak kicsinylőleg megemlékeznie. A német irodalomnak sose volt ily elbeszélése. Petőfi Apostola, az első socialista eposz, melyben még ma is több a robbantó anyag, mint minden másban, amit azóta különösen németek, programszerű szentimentalizmussal e nemben alkottak.
3. Neugebauer fordítása, mondja Bárdi, a Petőfi-társaság hivatalos fordítmánya. Hogy szabad e szót hivatalos, műalkotás ajánlásaképp még csak kiejteni is: Azt hihetnők, hogy ez a szó sehol sem oly értékevesztett, mint épp Németországban. Ami pedig a Petőfi-társaságot illeti, igaz, hogy a socialista és forradalmár Petőfi emlékének, csillagkeresztes hölgyek és derék középiskolai tanárok számára való kikészítésével foglalkozik, de evvel még nem váltott jogot Petőfi emlékének kisajátítására. Használható, végleges Petőfi-kiadások helyett, csak ocsmányul illusztrált és nyomtatott Petőfi-könyveket adott ki eddig s jó Petőfi életrajz vagy méltatás helyett vagy harminc elanekdotázott Petőfiről szóló semmi-könyvet varrt a magyar közönség nyakába.
Neugebauer semmivel se szolgált rá, hogy ily társulat elismerésével ajánlgassák Fordítását.
[+]