Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 16. szám · / · Hatvany Lajos: Az úri hölgyhöz
Egy fiatal főúr mondotta nekem, hogy az arisztokrácia, mely lényegében konzervatív, nem lelkesedhetik az új magyar irodalomért. Ugyanaz a főúr kitűnő automobilista és lelkes aviatikus.
Istenem! Mért nem jár csézán?
Az irodalom megújulása nem egyéb, mint annak a megváltozott világnak szellemi repercussiója, melyet az automobil, az aviatika és egyéb ördöngös ánglus találmány a magyar glóbuszon megteremtett.
Ebben az új életben meg kell újulnia mindennek, még... még a konzervativizmusnak is.
Ha Apponyi Albert gróf Ő Ex., aki soha még magyaros ízű mondatot le nem írt, egyszerre csak kijelenti, hogy nem tart mindent magyarnak, amit magyarul megírtak s magyarság alatt - akár egy bécsi Mikosch-viccelőadó -: kalendáriumi elemeket, népszínművi cafrangokat ért, melyekbe a gróf úrnak Petőfire meg Jókaira vonatkozó homályos iskolai emlékei vegyülnek... ez természetesen nem oly konzervativizmus, mely akár egy percig is gondolkodóba ejt.
Más a Beöthy Zsolté. Ahányszor a Kisfaludy-társaságban megszólal, kegyeletes, szinte fiúi emlékek fognak el. Gyulai Pál egyszerű, szép eszméire ismerek e rétori pompa mögött, melyeket annyiszor hallottam e szószékről elmondani pár egyszerű szép szóval. Meghatva nézem, mint csodálkoznak e simplex gondolatok, a hozzájuk nem illő pompás köntösön... s a hozzájuk nem illő, bonyolultabb gondolatmenetek útvesztőiben nyugtalankodó hallgatóságon. Mintha csak kérdenék: hogy kerülünk mi ide?
Félve gondolok a napra, mikor a konzervativizmusnak nálunk: Vicomte D'Haussonville-jei, comte de Vogue-jei, Brunetičre-jei, Barrés-jei, Bourget-jei, Lemaitre-jei támadnak, kik napokra megingatnak nézeteimben, ha természetem egész ellenállásával feszülök is neki érveiknek.
Franciaországban ez a mozgalom az arisztokráciából indul ki és hat el mindenüvé. Magunkfajta emberben elhűl a vér, ha Bourget szociális tanulmányait olvassa, melyekben sokoldalú és sokszempontú vizsgálat után átkokat szór a nagy forradalomra, a szabad tanításra, az általános szavazati jogra s XIV. Lajos uralma alá szeretné visszavezetni az emberiséget. Még csak az inkvizíció hiányzik. Vagy tán már gyújtja is a Barrés körül csoportosuló fiatalság a villamos gombra működő máglyák tüzét valahol?
Félelmes emberek! és mégis valami perverz-esztéta vágyakozással idekívánom őket hozzánk. El szeretném magamat bűvöltetni logikájuk, stílusuk, tudásuk által - aztán nekik akarok rontani, szét akarom őket nézni. Csak már itt volnának!
A Budapesti Szemle feladata, hogy ilyen írókat neveljen - de hol a mi Brunetičre-ünk?
Mi várjuk, várjuk a hozzánk illő - ideírom a szót - hozzánk méltó ellenfélt, az új fekete embert, aki automobil-fékkel maraszt hátra, mert a régi, zörgő, vonyító omnibusfékecskéket játszva törjük össze. Annyira várjuk őt, hogy szívesen utat nyitunk előtte. Ám jöjjön közénk. A Nyugat írói nem politikusok, nem is nemzetgazdák. Írók ők, csak írók. Minden író fölléphet köztük, még ha ellenük tör is: tehetséggel.
Döntsön a közönség, ki a győztes, ki a vesztes. A Nyugat csak porond, hol a küzdelem folyik.