Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 16. szám · / · Hatvany Lajos: Az úri hölgyhöz
A harmadik vád, hogy az írók újításaikban a külföld nyomán haladnak szolgaian. Ha ez így volna - íróinknak szépen le kellene tenniök a tollat, mert munkájuk kilátástalan.
E váddal szemben csak annyit mondhatunk:
Elismerjük a külföld hatását íróinkra, de viszont tisztelt ellenfeleinknek el kell ismerniök, hogy ez mindég így volt Magyarországon, még a magyar irodalom aranykorában is.
Nem az a feladatom, hogy ezt a kort jellemezzem. Csak hármat szeretnék megjegyezni:
1. Ismeretes dolog, hogy magyar íróink angol és német íróktól tanulták a népköltészet iránti érdeklődést.
2. Azt is tudja mindenki, hogy a magyar népköltészet műköltőire erősen hatottak külföldi költők. (Aranyra az összes eposzírók, azonkívül Burns, Béranger, Byron - Petőfire: Heine, Burns és Béranger -, Jókaira Victor Hugo, Dumas pčre.)
3. A magyar írók népies költészete nem annyit jelent, hogy népies olvasmány, (bár Petőfinek és Aranynak demokratikus rajongás idejében ez volt a céljuk), hanem egyszerűen annyit: a mű költőknek, tehát főképpen intellektuális emberek mondanivalójának népies stilizálási formája. Petőfi nehány dalán kívül, melyek épp úgy elterjedtek mint mai rossz népszínművek dalai, (ez tehát se érdem, se dicsőség) a népköltészet produktumai épp oly kevéssé váltak népies olvasmánnyá, mint az előtte való és utána való költészet. Ha demokratikus, mint ők mondták, népbaráti szempontból, kívánjuk méltatni a népköltők érdemét, akkor ezt nem műveiknek a nép közt való terjedésében, hanem közvetett hatásukban, oly nyelv megteremtésében kell keresnünk, mely tényleges népolvasmánnyá válhatott. Szinte azt mondhatnám: Petőfi János Vitézének és Arany Toldijának és Jókai regényének együttes érdeme, hogy falun megértik a Budapesti Hírlap vagy a Népszava vezércikkíróját.
Az aranykor íróinak rendkívüli hatása nem a népnyelv használatának érdekes formai experimentumában leli magyarázatát, hanem igenis a nemzet vágyainak, törekvéseinek megragadásában és azoknak legnagyobb művészi erővel való kifejezésében.
Hisz népies nyelven szólottak Arany, Petőfi, Jókai föllépte után vagy hatvan évig és mégsem volt a nemzetnek irodalma. Mert a népies forma, a hazafias szándék, mind csak járulékszerű esetlegességek, ha nincs meg az írásnak ez a lelket adó időszerűsége. Az aranykorra következő epigonirodalom costume-magyarsága csak olyan, mint a Düsseldorfban kitanult festők magyar anekdota képei vagy Dugovics Tituszai, Árpád emeltetései, (Rákosi, Dóczi, Bartók történelmi drámái, Ábrányi hazafias versei stb.) melyeknél magyarabb a Szinnyei-Merse magyar temperamentumának mély nyugalmát tükröző, bár krinolinos, bársonyzekés Majálisa.
Ezért kénytelen a mai író egész más nyelven szólni azokhoz a makóiakhoz, kik Ehrlich tanárnak Európában az első hódoló sürgönyt küldik, mint Petőfi, Arany, Jókai szóltak valaha a makói nagyapákhoz, kiknek idejében ez a derék város oly messze esett még Frankfurttól, mint Jeruzsálemtől. A népies megstilizálási forma ma már nem lehet kötelező, ha a költő önmagához és a kezdetleges földművelésből kinőtt közönség idegéletéhez alkalmazkodni kíván. Vannak magyar problémák és hangulatok, melyeknek népies elmondása egyenesen sértő. Mintha az író csak azt mondaná: "Én most leereszkedem hozzátok és a nép egyszerű nyelvén mondok el bonyolult dolgokat." Ezért a népies nem veszett, nem is veszhet ki - hanem marad egy, ama sok forma közül, amelyekben a magyar lélek gazdagságának nyilvánulnia adatott.
Más a város és vidék viszonya is, mint volt annak idején. Engem még kijavítottak az iskolában, ha valamit szám íze szerint mertem mondani és rám olvasták, hogy ez: pesti beszéd.
Ma tudjuk, hogy a pesti beszéd nem hibás beszéd. Már pedig ez a nagy város a maga formájára kezdi alakítani az országot is. Mindenüvé beviszi a maga szokásait, nyelvét. Csak tanári pedantéria állhat ellen e feltartóztathatatlan és természetes folyamatnak, művészi ösztön a hódító város nyomán jár.
A mai Budapest s a Budapest hatását érező vidék embere javarészt külföldi mintára készült, bár magyar viszonyokhoz alkalmazkodó ipari vállalatokból él, melyek viszont kihatnak az intenzívebbül művelt magyar ősfoglalkozásra, a földművelésre is. Így függ, bár közvetve, a mai magyar ember élete, angolok, franciák, németek kitalálásaitól.
Szellemi tekintetben sincs másképp. A mai magyar író intenzívebbül kapcsolódik bele európai szellemáramlatokba, mint valaha - de amint e függő állapot megalázó voltát nyíltan kimondja s amint az internacionális eszméknek a maga írásában magyar színezetet ád, a mai magyar állapotokat tükrözi vissza és magyar energiákat korbácsol föl. Csakis ez lehet módja, hogy végre magyar ideákkal töltsük el Európát, aminek ideje, nem kétlem, a közel jövőben be is következik.
Egyelőre az a megnyugvásunk lehet, hogy íróink oly teljesen magyarrá olvasztják a nemzetközi hatásokat, mint azt előttük csupán az aranykor nagyjai tették. Betű szerinti, kimutatható hatásról, mint mester hat tanítványra, szó sem lehet. Poet hallottam már Adynak nevével kapcsolatban, de amennyiben itt-ott valami gyér hatás észlelhető volna, az amerikai úgy veszti el amerikai voltát Adyban, mint az amerikai szőlővessző, mely Tokaj lankáin magyar bort ád. Poe és Baudelaire oly kevéssé ártottak Adynak, mint Byron vagy Puskin a Bolond Istók-író Aranynak. S Aranyra emlékeztet az is, ahogy Babitsra hatnak a külföld nagyjai. S mily pesti a Kemény Simon impresszionizmusa! S mily magyar vidéki, a Kosztolányié! A temperamentumok óriási különbsége tesz lehetetlenné, a termékenyítő megérintésen kívül, minden egyéb hatást.
Ugyanez a fenomén ismétlődik, ha másfelé nézünk. Hallottam amint az értetlen közönség Molnár Ferenc Liliomának előadása alkalmával Hannelét s a Frühlings Erwachent emlegette. S a megdöbbent kritika se köszönte meg, úgy ahogy illett volna, hogy akad végre eredeti írónk, aki színpadra meri vinni a gypsmetropolis porát, akácát, emberét, (pirulva gondolok reá, hogy Pest par excellence darabja nincs a pesti repertoire-on!) ki gatyába bujtatott bécsi melodrámák helyett, melyeket népszínműveknek mondtak, végre itt termett népszínművet adott, e város első igaz drámáját, többet annál, a városi lélek egész mitológiáját.