Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 14. szám · / · Laczkó Géza: William Blackbirth lelke
A Wharton család és Mary-Ann jegyese kocsin a City felé tartottak, hogy Szent Pál templomában hálát adjanak az angolok istenének Bill hazatéréséért. Mary-Ann szórakozottan gondolt a repkénnyel futtatott kastélyra, ahol Bill megtetszett neki. Hogy megváltozott! Shirley egy Verlaine-ről szóló előadás vázlatát dolgozgatta fejből; Cecil cukrot szopogatott és alapjában igen haragudott Billre, aki, amióta hazajött, egy szóval se kérdezte tőle az üzleti ügyeket, pedig ő a fiatalabb s most már igazán illő lenne, hogy Cecil válláról levegyen minden terhet. Bill egykedvűen nézte a Cornhill Street ember és kocsi raját, torlódásukat a Royal Exchange és az Angolbank előtt s újravaló oszlódásukat a Cheapside-on. A templom homlokzata előtt Bill ijedten nézett körül, amint a kocsiból leszállt. A két torony közül csak a jobbsón van óra: Bill döbbenve bámult a félszemű óriásra, akinek csápján van a szeme, míg domború hátát magasra húzta maga mögött össze.
- Mit keres, Bill?
- A virágárusokat.
- ?
- Honnan vegyek jázmin-füzért és gardénia-szirmot az Úr számára? Mit fogok átadni a pucsárinak, hogy az Istenség lábai elé szórja?
- Bill, ugyebár, itt már fölhagyhatnál a tréfával.
- Gyere csak - szólt Cecil s karon fogta.
Bill a templomban vallásos áhítattal borult a földre, s a kövekre nyomott homlokkal mondta el a főimát. A jól nevelt Whartonékat kínosan érintette Bill vakbuzgósága. De Shirley, az elmés, magyarázatot talált.
- Látjátok, a veszély, az idegen föld, a kockáztatás a legjobb valláserkölcsi nevelő. Bill, aki igazán nem volt nagyon ájtatos - sajnálatra méltó tény! -, hívővé, sőt vakbuzgóvá lett a távol Indiában. Ez az isten ujja a pedagógusok s vallásoktatók számára.
Mary-Ann idegesen dobolt ernyője gombján. Cecil az óriási érc karos gyertyatartókat nézegette; már csak az anyag is szép pénz rajtuk, hát a munka.
Bill fölkelt s végigment a mellékhajón a kupoláig, onnan sietve jött vissza Whartonékhoz.
- Mondjátok, hol vannak a szent majmok?
- De Bill!
- Hová lettek innen a szent majmok? Mandula van a zsebemben számukra.
- Na, na, Bill.
Bill hangosabban szólt:
- A szent majmok!
Egypáran odanéztek.
Shirley gyorsan karon ragadta s a pillanat sugallatával így szólt:
- Jer, majd kinn elmondom.
Bill vonakodva követte.
Ahogy kocsiba ültek, valami bizonytalan rémület ugrált egyik Wharton-arcról a másikra. Mindegyik titkolta volna a másik előtt.
- Tudod, igen, ugyebár - akadozott Shirley - most nem lehetett látni... igen...
- Micsoda új rend ez? Ezt is az ökörfalók uralkodója rendelte? Elzárják a szent majmokat a nap bizonyos óráiban?
- Igen, tudod, etetés - és piszkos izzadtságcsepp esett Shirley homlokáról hófehér mellényére.
- Tudom - szólt fejet horgasztva Bill -, hanyatlik az ájtatosság, romladoznak a templomok. Délen, a Sziget lombtengerében kopik a kő, hull a fal, repkény és folyondár másznak a hívők lába nyomán és csend... csend... nagy hollók kavarognak a levegőben s a gópuram istenkéi csorbultan esnek le... a gópuram-torony árnyéka sötéten vágódik végig a földön... ne menjetek oda... az elhagyott templomok vetette árnyékban, holdas éjeken a rossz szellemek suhannak.
Mary-Ann görcsösen kapaszkodott Cecil karjába, csukló sírást nyelve. Cecil halvány tokája izgatottan remegett.
- Hajtson gyorsabban, kérem - szólt hátra Shirley, aki csöndben megfogta Bill kabátja szárnyát, mert azt olvasta valahol, hogy az őrültek ki szoktak ugrani a kocsiból. Őrült? Shirley gyorsan elűzte ezt a gondolatot.
Kapujuk előtt, míg Mary-Ann és Bill befelé tartottak, Cecil azt mondta Shirleynek:
- Tartsd meg a kocsit, hajtass Frankhez a klubba.
- De én...
- Persze, hogy te. Csak menj.
A kis mozgékony Shirley hihetetlen izgalommal ült vissza a cab-be. Egyet szippantott sötét tubákjából és lemondott arról, hogy gondolatainak ura legyen addig, míg Franket meg nem találja.
- Őrült? Mért küld Cecil Frankhez? Mi is az őrültség? Az ember fejében... krakk... valami szakad és egyébként rendes, csak egy dolog... istenem! A la fin de 1865, son pčre mourut... Eh, mit, most nem ezen kell gondolkoznom... Feltűnő, hogy Bill ahogy hazajött, különös volt. Hogy csal a megfigyelés!... les deux coups de revolver tirés par Paul Verlaine sur Arthur Rimbaud, en juillet 1873... Azt hittem, hogy Bill utánozza a hindukat. De bolond. Hindu őrjöngésbe esett... né a Metz le 30 mars 1844... Frankék nem voltak meglepve és nem szóltak nekünk semmit, következésképpen kell valamit tudniok legalább a kezdetről... en 1870, il publia La Bonne Chanson... Jaj, jaj, istenem!
S a kis Shirley végigdörzsölte a homlokát, meg az arcát a tenyerével. Szétnézett. Még csak most jutott ki a Cannon Street-ről. Még csak a Fleet Street, aztán a hosszú Strand s akkor ott van a Charing Cross-on.
- Ezeknek okvetlen kell valamit tudniok a dologról... Les Romances sans paroles, publiées seulement en 1875... így igazán nem csoda, ha az ember megőrül.
Egy karcsú nő ugrott el kocsija elől a magasban trónoló kocsis öblös hangú kiáltására.
- És Mary-Ann? - kérdezte magától Shirley a távolodó nőt szemmel követve. - Szegény lánykám! Ez az ügyetlen Cecil, ő találta ki ezt az ügyetlen Blackbirth urat. Mért vette be a cégbe? Látszott rajta, hogy nem egészséges... déja la maladie l'envahissait, le paralysant peu a peu... Szegény lánykám, szegény Mary-Ann.
A Colonial Club charing cross-i palotájának könyvtárában találta meg Shirley Franket!
- Frank, baj van, Bill borzasztó dolgokat mível.
Phillpotts karon fogta Shirley-t s a lépcsőn lefelé haladva így nyugtatgatta:
- Tudtam, hogy ki fog sülni, de nem akartalak benneteket időnek előtte ijesztgetni. Azt hittem, hogy Anglia hűvösebb éghajlata visszaadja Billnek szellemi nyugalmát. Úgy látszik, most már... Én azt ajánlanám, költözzék ki High-Gate-be, béreljen egy villát ott. Így kikerüli a feltűnést, ami bizonyára ártana a cégnek és talán - remélem - gyógyulást is lel a csöndben.
- Mikor vettétek ti észre? - nézett kérve, összetörve a finom Shirley a nagy Phillpottsra.
- Már volt gyanúnk előbb is, de a dolog csak Southampton-ben tisztázódott teljesen. De, hogy elölről kezdjem, amint egy nap együtt ülünk Macmillan-nel benareszi szállodánk ebédlőjében, s éppen májbajról beszélgetünk, a panka-hajtó fiú elbámészkodik s kiejti kezéből a zsinórt. Nézem, hogy min akad meg a szeme, hát az ajtóban nagy lobogó tüzű, fekete szemmel, igen barna arccal ott áll Bill és erre én...