Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 13. szám · / · Laczkó Géza: William Blackbirth lelke
A déli kereszt már pompázva ragyogott az égen, mikor Frank vonatra szállt Rudyarddal és Billel, londoni klubtársaival és barátaival, akikkel úgy háromnegyed éve érkezett meg ugyanitt, Benaresz állomásán.
Álló, kuporgó, szanaszét fekvő. félmeztelen bennszülött népség közt hasas bráhmán és felesége sétál fel s alá. Az asszonynak ember vagy levegő mindegy, úgy néz, mintha keresztüllátna sötéten csillogó, nagy szemével mindenen és mindenkin. Vékony, csúnya lábszárai kecsesen ingatják gyönyörű derekát. A kijáratnál egy-egy fehér rendőr-alak. A szomszéd sínen egy elefánt-szállító vonat áll. A ritka, de erős rácsozat mögül az úri megvetéssel unatkozó állatok lomhán nyújtogatják ormányaikat az indulni készülő személyvonat felé.
Rudyard kinyitogatja a négyszeres kupéablakot. Tompán ezüstös fény és mély árnyék tarkázza a földet. Rizsmezők, folyam, pálmaerdők, mozdulatlan tavak csillogása suhannak egymás után Bihar i Lilal magába merült lelkén keresztül. Egy kis állomáson a stations-master meztelen felső testtel mereven szalutál. Valahol egy tömzsi templom előtt fáklyák égnek és közöttük emberek kuporognak. Előttük egy deszkaemelvényen pompától roskadó színészek tipegnek-topognak. A rendező közöttük szaladgál, kezében a súgókönyvvel... Nala most nézi alvó szeretőjét, Damajantit az erdő sűrűjében. Keservesen gondol a tigrisen lovagló Kálira, aki e választása miatt üldözi. Nala úgy érzi, hogy nem nézheti tovább ezt a nyomort, ő megszökik... Mintha a dob búgása idáig hatolt volna. Másutt egy hindu nő jajveszékelve adja tudtul mindenkinek, hogy a "females only" feliratú szakasz megtelt. Ő férfiakkal nem utazik; ültessék be a "ladies only" szakaszba. Az arany és ezüst abroncsok rekedten csilingelnek karján és lábán, a piszkos lámpa fényénél egy nagy smaragd tüze villan meg orra cimpáján.
Aztán más kép. Reggeledik. A hindukkal megtömött szakaszok ablakaiból mint különös ágyúcsövek lógnak ki a szellőzködő lábak. Állomásokon jó ez kiszálló helynek is: a még mozgó vonat ablakaiból egymás után potyognak ki a sötét testszín összes árnyalataiban pompázó utasok.
Bihar i Lilal elvonul a mosdófülkébe, kihúz a zsebéből egy kis agyag-bálványt, felállítja a mosdókészülékre és többször arcra borul előtte. Ez a pár námaszkáram még nem elég buzgóságnak, imádkozik is.
- Nézz Bill után, Rudyard!
Macmillan keresi, de nem találja. Végül gyanúba fogja a mosdófülkét. Kopog. Bent mozgás, de senki sem felel. Elhívja Franket s most ketten próbálkoznak. A mosdófülke zárkózott lakója nem felel.
A két angol vállat von és visszaül szakaszába. Neki vetik a hátukat a gyékénytámlának és szivaroznak.
Kalkuttában aztán az állomásfőnök és egy géplakatos segítségével felnyitják a fülkét és gyorsan távoznak a csöndes szomorú emberrel a kikötőhöz legközelebb eső fogadóba.
Két nap múlva hajóra szállnak.
Phillpotts úti emlékeit rendezi, nagy, szögletes betűkkel teleírt vastag félíveket és pici noteszeket. Azután a pici noteszek gyorsírási jeleit átrakja szögletes, nagy betűkkel a vastag félívekre. Közben cigarettázik és vacsora után oxfordi pipáját szívja a fedélzeten.
Macmillan felfedezett a hajón egy szingaléz arisztokratalányt és annak udvarol.
Bihar i Lilal a málháiban kotorász és mohó örömmel ismerkedik meg William Blackbirth olvasmányaival, naplójegyzeteivel, számláival. Sokat gondolkozik azon, amit olvas és londoni utcanevek, angol arcok, essex-i tájak jutnak itt-ott eszébe. De kis bálványát mindennap megöntözi a Blackbirth toilette-táskájában talált Bay-rummal.
Phillpotts végre is beleunt a naplórendezésbe s a nyomott orrtövű bájos kis szingaléz lányhoz pártolt. Macmillan miután megunta a színes leányt és betelt a madraszi kikötő tenyér laposságú tájának, az elefántok hajóra szállításának nézegetésével, Kolombóban arra az elhatározásra jutott, hogy a rumivás nem árthat a májnak. Bihar i Lilal folyton egy kis könyvecskével járt, amiben Bill életének nevezetesebb mozzanatai voltak följegyezve, amelyekre csak nagy fejtörés után tudott visszaemlékezni.
- Essexben születtem? Eszerint angol vagyok. Hogy kerültem tehát Váranásziba, ahol mindenki bráhmán-ivadéknak ismert? Különben vannak pillanatok, amikor magamban határozottan hazugságnak kell kijelentenem azt, hogy én hindu lennék. Valami rejtély van az életemben. Valami rejtély. Tudom, hogy apám pucsári volt, aki évekig vitte a szentély küszöbétől Síva lábaihoz a hívők ajándékait. S miért hiszem mégis néha, hogy ő essexi földbirtokos volt? Látom tisztán mind a két alakot és nem tudom őket összekapcsolni. Mámorban élek, mint a szóma-ivástól megrészegedett Indra isten.
Bihar i Lilal hallgatagon sétált a födélzeten s a füzetbe tekintett:
- "Kapuvéd, Oxford, futballmeccs, győzelem: 0 : 5! Első félidőben 0 : 1, másodikban 0 : 4!" Homályos szöveg! Tudós pánditá legyen, aki megfejti. Igen, valami nagy fájdalomra emlékszem az állkapcámban. De hisz ezt én írtam! Hát miért nem értem most? Miért? "18** március, beléptem Wharton & Co. cégbe. A másik Wharton lánya szép. Az atyja utálatos; ne feledd, hogy egész fekete tubákot használ és nem szereti a franciákat, csak az irodalmukat!"
Bihar egy angol cigarettára gyújtott. Mintha Albion gőzös földjének lelke szállt volna mellébe. Lassan, emlékei ízét kóstolgatva lapozott a könyvecskében.
- Oxford! jó whisky, jó lányok, jó teniszpálya! Mary-An-nel a gróf kastélyában találkoztam először. A nagybátyja okos ember. Látta, hogy a húgának udvarlok, hát társnak vett cégébe. Nem baj utóvégre! "Gotama kedves barna úr. Lakik: India, Dekhán. Egy híres templom főura = dharmakartagől. Milliós üzlet!"
Ezeknél a soroknál leeresztette karját s messze maga elé bámult.
Megszólalt a vacsorára hívó gong. Bihar az ebédlőterembe sietett s Nelson körülpálmázott szobra előtt arcra borult. Egy pincér azt hitte, hogy rosszul lett, az asztalhoz vezette s konyakot adott neki.
Mikor a több mint egy hónapi hajóút után Southamptonban földet értek, a három jó barát sietve menekült a hajó utasainak végre is tolakodóvá vált érdeklődése elől, amivel Williamt kitüntették.
(Folytatjuk.)