Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 13. szám · / · Ady Endre: A minden-titkok verseiből
Magas, fátlan síkokról
Nyargaltak le az Alföld
Mély, szomorú völgyébe.
(Fut a gőzös az éjbe.)
Világok és jövendők
Néznek ki a vonatból
S alacsony tanya-házak
Óvakodva vigyáznak.
Tatárba begyógyultak
Törökkel megbékültek,
De a multjukat állják
S a fákat is utálják.
Se viráguk, se fájuk,
Se némettel békéjük,
Se kedvük újjálenni:
Álmuk a zsíros semmi.
Hajh, Alföldre lenyargalt
Szűk, vén fejű, magyar nép,
Be elmultak a multak
S lovaid kisántultak.
Csalva, csalódva, csalván
Kopár, régi síkodnak
Valál emlékezője
S lovad rossz nyergelője.
Nincs is e nagy világon
Szánandóbb nép náladnál,
Köd fölötted és köd lent,
Ősi nép vagy és jöttment.
Kisírunk a gőzösből
Sok nehéz, könnyes jóslást
Sorsodról Alföld népe,
(Fut a gőzös az éjbe.)