Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 13. szám · / · Ady Endre: A minden-titkok verseiből

Ady Endre: A minden-titkok verseiből
III.

Magas, fátlan síkokról
Nyargaltak le az Alföld
Mély, szomorú völgyébe.
(Fut a gőzös az éjbe.)

Világok és jövendők
Néznek ki a vonatból
S alacsony tanya-házak
Óvakodva vigyáznak.

Tatárba begyógyultak
Törökkel megbékültek,
De a multjukat állják
S a fákat is utálják.

Se viráguk, se fájuk,
Se némettel békéjük,
Se kedvük újjálenni:
Álmuk a zsíros semmi.

Hajh, Alföldre lenyargalt
Szűk, vén fejű, magyar nép,
Be elmultak a multak
S lovaid kisántultak.

Csalva, csalódva, csalván
Kopár, régi síkodnak
Valál emlékezője
S lovad rossz nyergelője.

Nincs is e nagy világon
Szánandóbb nép náladnál,
Köd fölötted és köd lent,
Ősi nép vagy és jöttment.

Kisírunk a gőzösből
Sok nehéz, könnyes jóslást
Sorsodról Alföld népe,
(Fut a gőzös az éjbe.)