Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 13. szám · / · Hatvany Lajos: A kis város
Éjfélig végigtárgyaljuk az ismert írókat s hálát érzünk irántuk dús megajándékozottságunkért; éjfél után hirtelen billen a hangulat; hálátlanná kegyetlenedünk, lázadón kémlelő kérdések bukkannak föl mindenfelől s lesnek eljövendő embereket, akik majd minden eddig-volton túltegyenek. S ily beszélgetések izgalmában alighogy egy-egy új név fölmerül, az embernek máris kedve kerekedik afféle éjszakai könnyelműség egyetlen kézmozdulatával az egész múltat sutba dobnia.
Ily szépséges éjfélutánok óráiban - két-három évvel ezelőtt - hallottam először Mann Henrik nevét. Azóta különféle helyekről újra meg újra minduntalan. Persze mindig elhatároztam, hogy elolvasom majd könyveit - de mikor arról volt szó, hogy e könyveket meg is szerezzem, már megcsappant ez az energiám.
(Vádló hangot hallok! Hát ti csak ilyenek vagytok, ti átvitázott éjszakák forradalmárai, akiknek ostromló kedvetek hajnalra összefont karok tétlenségébe gémberedik?!)
Úgy van - be kell vallanom, kivártam, hogy a csodálat-mormolás Mann Henrik körül mekkora lármává hatalmasodik, sőt még azt is, míg egyszerűen (mintha magától értetődnék, hogy olvastam a könyvet) nekem szegezték a kérdést: Mit szól a Kis város-nak ehhez vagy ahhoz a részletéhez? Sokatmondó ümmögés volt a válaszom, vagy úgy tettem, mintha nagyot hallanék. Indolensebb még a fakír sem lehet.
Két hónappal ezelőtt végre a "Zukunft" egyik füzetében elolvastam Mannak ama cikkét, amelyben saját könyvével foglalkozik, a "Kis város"-nak Frost Doria Lucia-írta szép, okosan átgondolt méltatására válaszul.
Az volt az érzésem, ami egyébként csak bizonyos goethei olvasmányok után szokott lenni, hogy nyertem valamit. Valamit, ami mindenekfölött értékes, sőt ami egyes-egyedül lényeges: megszeretését és átértését egy jelenségnek, amely eddigelé idegen volt nekem, vagy gyűlöletes.
Romantikus gyűlölet örökét hordozza mindegyikünk a filiszter ellen. Még Flaubert véste lelkünkbe kegyetlen-élesen. S nemzedék nemzedéktől örökli e gyűlöletet. Előítélet-mentes emberek, akik bármi más elfogultságot röstellenének, büszkén vallják e gyűlöletet s nem gondolják meg, hogy a gyűlöletnek ez a fajtája is, épp úgy mint bármely másika, a jelenségnek - ez esetben a nyárspolgárnak - tökéletlen ismeretén alapul csupán.
M. Homais, MM. Bouvard et Pechuchet rehabilitálandók. Hiszen a természet, úgy látszik, egyenest kivételességek termelésére rendezkedett be. Mintha teremtődése rejtelmes tényén elámulva minden embernek szertelenné kellene elfajzania. Valóban csoda, hogy nem mindenki egy-egy csoda. Az energiatöbblet mekkora lenyűgözése, a túl soknak és a túl kevésnek mily finom mértékelése és kiegyenlítődése kell ahhoz, hogy a világföntartó, a tucatember létrejöhessen, ha meggondoljuk, hogy kicsiség meg nagyság ugyanegy anyagból gyúródik és hogy a kis ember tulajdonképpen nagy ember kicsiben. Belotti ügyvéd íme valóságos Garibaldi en miniature...