Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 12. szám · / · FIGYELŐ · / · FELEKY GÉZA: ÜNNEPRONTÁS
Igazán nem szabad Szinyei-Merse Pál jelentőségéről szólanunk egy olyan könyv kapcsán, amelyből végre is csak azt tudjuk meg a művészről, hogy a kövér anyaföld duzzadó emlőin növekedett nagyra, miközben a kék égen úszkáló fehérprémes felhők és a ligetekben csobogó források őrködtek fölötte.
Malonyay ugyan sok kijelentést követ el, de ezek egymással homlokegyenest ellenkező, egymást kizáró párokká kapcsolhatók. Én csupán egy állítására nem találtam cáfolatot a könyvben. Megpróbálok segíteni e kis fogyatkozáson. Malonyay szerint nincsen semmi különbség Szinyei-Merse különböző korból való képei között. Azt várnók tehát, hogy más helyen majd meghatározza ennek a naiv, lágy művészetnek fejlődésében azokat a nagy kitéréseket, amelyeket a kemény Leibl-Courbet és Böcklin hatások okoztak és megmutatja ennek a mindig magához visszatérő művészetnek fejlődését a gazdagságtól az egyszerűség, a kolorizmusból a dekoratív kiegyenlítés felé.
Úgy látszik azonban, hogy a tudós szerző csak ott alkalmazza az újszerű kontradiktorius módszert, ahol ez nem követeli a képek figyelembe vételét.