Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 12. szám · / · FIGYELŐ · / · FELEKY GÉZA: ÜNNEPRONTÁS
A magyar esztétika az utolsó néhány esztendőben gyönyörű fejlődésnek indult. Néhány lelkes tudós betömött már-már minden olyan csatornát, amelyen át a külföld fertőző eredményei szivárogtak be hozzánk.
Csodálatos, hogy éppen Malonyay Dezső. a nemzeti géniusznak nem is legkisebb földi helytartója, csupa gondatlanságból hátráltatja ezt a szép magyar esztétikát kiteljesedésében. Malonyay ugyanis alkalmat akart adni az ő ragyogó tollának és több német és francia író ügyetlenkedéseinek az összehasonlítására. Ezért nemes elhatározással könyvének több mint a felét idegen szakmunkákból vette át. De sok helyütt elfelejtett idézőjeleket alkalmazni. Nagy zavarok támadtak tehát és a szép terv dugába dőlt.
Tragikus, hogy ez a véletlen éppen Malonyay Dezsővel esett meg, aki még utolsó előtti könyvét, "A Fiatalok"-at javarészt magyar írótársainak cikkeiből állította össze és ez alkalommal is felfrissítette tudományos terminológiánkat a János Vitéz szövegműsorának szókincsével.