Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 12. szám · / · FIGYELŐ

TÓTH VANDA: MÉG NÉHÁNY SZÓ A JUDITHRÓL

Boross László érdekes fejtegetésében megkapott egy kifejezés. Judith beteg, Judith exaltált. Így olyan keveset fejez ki ez a szó. Mi az exaltált asszony? Így mindegyik az, akinek a gondolatai kicsit is felül emelkednek a mindennapiság mozdulatlanságán. Judith élete csendesen, nyugodtan folyt volna tán el, de Manasse nem vette őt el, bár semmi az ő természetében nem volt oka; ő várt rá és elfogadta volna, de most tovább vár a rejtelmes eset rákényszerítette külső okból. Így megy Holoferneszhez és nem tud neki ellent állni, pedig az látja, hogy nem tud és minden izgatottságában is csak az örök asszonyt látja benne, akitől nincs mit tartani, akit ő úgyis legyőz. Judith azt hitte, azt akarta elhitetni magával, hogy a népeért jön ide, hogy az önfeláldozás sarkalja s rémülve látja, hogy nem volt igaz, hogy mindent magamagáért tett, hogy egészen egyszerűen csak egy nagy és erős embert keresett a várakozás által felcsigázott képzelete, aminek Ephraim csak egy semmi rongy. Megöli kétségbeesett dühben maga ellen, hogy azt hihette, hogy azért jött ide, hogy nem bírt magával; a férfi ellen, hogy odaadását, mit mérhetetlen kincsnek vélt, nem vette semmibe s ezzel becstelenítette meg. Tehát szükségszerűen teszi - hiszen a "véletlen" nem lenne drámai. És mondja keserűen, hogy még a nép is megdöbben hallatára... "ich habe den ersten und letzten Mann der Erde getötet; damit Du Deine Schafe weiden... Du Deinen Kohl pflanzen kannst..." Az egész világ, dicsőség és egyéb ostoba frázisok? Ő megölte a világ első emberét... aki neki az első ember volt s ezért még hálálkodnak? Vele már csak egy jót lehet tenni... ha fiat kellene szülni a halottnak, akihez most már örökre oda van kötve, hiszen az övé volt... akkor öljék meg, mert azt már nem bírja elviselni. Igazán nem lehetne elhinni, hogy ezt nem csak úgy mondja? hát hozhat még ennél szörnyűségesebbet az élet?

Minden cselekedetnek természetesen ezerféle a rugója, de Hebbel sokkal nagyobb művész volt, hogy a Judith "vezérmotívuma" - hogy úgy fejezzem ki - ne a nő (tehát a természetes ő benne) legyen.