Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 12. szám · / · IGNOTUS: JEGYZETEK

IGNOTUS: JEGYZETEK
REPÜLŐGÉP

Engem is szíven kapott - hogyne kapott volna - mikor először láttam embert repülni, s véletlenül úgy, hogy közelében valóságos madár is repkedett, ijedten és tanácstalan, szomorú kis dilettánssá törpülvén, a maga paraszti ügyességével, a fenséges és felsőséges arra szerkesztettség mellett, aminővel a szélkavaró masina légtölcsérébe sodorta. De még jobban szívembe nyilallt a fenséges és felsőséges masina kilátástalan tökéletessége. Ez nem sajtóhiba; tökéletességet mondok, nem tökéletlenséget. Az tudniillik az érzésem, s minden egyes repülő nap után csak megerősödött, hogy a motoros esernyő, (mert az aeroplán alig egyéb) máris eljutott a netovábbig; némely formája annyira egyszerű, hogy egyszerűbb már nem lehet; a gondolatának megfelelő szerkezetben változás már alig lehetséges egyéb, mint még könnyebb és még munkabíróbb motor, ezzel pedig az aeroplán csak kitűnőbb lesz, nem alkalmasabb. Sajnos, de való, hogy sem bonyolult, sem egyszerűsített formáiban, nem lehet rá számítani, hogy mikor és mennyire használhatják, s az emberére minden egyes felszállás az emelkedés első percétől a talajérés utolsó percéig a legveszedelmesebb játék a halállal. Ezen ennek a rendszernek, ennek a szerkezetnek módosítása vagy tökéletesítése aligha fog változtatni, mint ahogy az eddigi módosítások és tökéletesítések sem sokat változtattak. Ez a gép nem az a gép, mely pótolja, ami az ember füle csigájában csak csökevényül van meg: az egyensúlyozó és tájékozódó érzéket. Amennyiben megmarad s bármennyire tökéletesedik: még legajánlatosabb vele vizek iránt és felett röpülni; így legkevésbé veszedelmes a fenn repülőre s az alant járókra. És olybá kell venni, hogy aligha fejlődik tovább gyönyörű, de veszedelmes játéknál, olyasfélénél, mint aminő valami jules-vernei ágyú volna, melynek lövedéke szállító-kupé volna, levegőjavító s kilökést és lecsapódást ellensúlyozó rugó készülékekkel fölszerelve. A repülőgépekkel való próbálkozások eddigi fő eredménye az a meggyőződés, hogy a léghajó nem is olyan utolsó és megvetendő valami, mint aminek a repülőgépek első sikereinek mámorában hittük. A repülésnek - úgy az egyes emberének, mint valamely szállító szerkezetének problémája pedig marad tovább is megoldásra váró - talán valami harmadik fajta kigondolás számára, aminek csirái már jelentkeznek a hírekben, melyek szerint hol hanggal, hol fénnyel, vagy drót nélkül továbbható villamossággal, de mindig távolba hatón, mindig valahol a talajon levő erőforrásnak állandó rásugároztatása utján próbálnak mindenféle gépeket megindítani s munkában tartani.