Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 12. szám · / · IGNOTUS: JEGYZETEK
Megvan hát a nagy többség - s éppoly kevéssé jelenti a nemzetnek tisztelt egy huszadrész ország elfordulását a függetlenségi ábrándoktól, mint ahogy 1905-ben az ellenzéki többség nem jelentette a nemzet elfordulását a deákista józanságtól. Az akkori felborulás azt jelentette: így már nem mehet tovább, kell valamit csinálni. A mostani pedig azt jelenti: legjobb nyugton maradnunk, így legalább élnünk lehet. Hasonlóképp nem jelent ez a választás semmit a választójogi reformnak sem javára, sem ellenére. Az ország nem törődik a választójoggal, s ez még jó, mert ha törődni találna vele, még kevésbé lehetne megcsinálni. Mindezt most már nagyjában így látják a nyugodtabb szemű emberek; engemet nem lep meg, mert, mint e Jegyzetek jóságos olvasói emlékezhetnek, én így láttam már a választás előtt is. Négy-öt év előtt az ország túlságosan elhitte, hogy van a világon, számít a világban és számolnak vele - most pedig túlságosan érzi kicsinységét, kiszolgáltatottságát s mindenfelől való kikezdettségét. Tulajdonképp való problémája annyira dilemmás, annyira megoldhatatlan, hogy nem csoda, ha elfásul bele. Mert e probléma az, hogy mint lehessen ez ország haladásának feltételeit megteremteni, mikor - őstermelő foglalkozásánál, nagybirtok körül való elrendezkedettségénél s politikai birtokállományánál fogva - a magyarság rendre megsinlené e feltételek elkövetkezését, viszont az ország pangása, elmaradása s erőtlen állapotában való kiszolgáltatottsága megint csak az ország főhelyén álló magyarságnak árt legtöbbet. Ezekre a kérdésekre semmi felelet nincs az idei választásokban, mint ahogy nem volt az 1905-ikiekben sem. A nemzet verdiktje ugyanolyan, mint a kérdések, melyeket a politikus urak elébe terjesztettek: kitér az igazi kérdések elől. Az utasítás, amit a nagy többség a nemzettől kapott, alig több, mint ez: fizetnünk úgyis kell, legalább ne okozzatok keveredést, s ne tegyétek lehetetlenné, hogy megkeressük, amiből fizessünk.