Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 12. szám
Lásd ott az izzó, vérvörös plakátot,
A kék, a zöld csődítő vad kiáltást,
Philister álmot, izzadó kiváltást,
Érzelgős utca-lány dalát: víg átkot.
Idő bús könnye majd homályba mossa,
Kegyetlen szel cafatba rántja széjjel,
A veres égre hull a tompa éjjel,
Másért felejtik, - nincs ki néz porosra.
Ily furcsa rongy előtt mélázva állok,
A múlt salakja im csodára válott,
Groteszk alakja kedves képbe ringat.
Igy ócska metszet, mit szemétre dobtak
Szintén; avagy csodák, a mint kacsintnak
Vásári sátrakon, s nagyon lekoptak.