Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 11. szám · / · FIGYELŐ · / · PETERDI ISTVÁN: PEKÁR GYULA: A KÖLCSÖNKÉRT KASTÉLY
Elmúlt korok cselekedeteinek leírása. A háromszáz évvel előtte történtek középkori krónikása leírta: Ypsilon király elméne ide vagy oda, tevé ezt és ezt. Úgy írta meg, mintha Ypsilon király a mesemondó korában csinálná végig viselt dolgait. És a lassan fejlődő elbeszélés nagyon sokáig megmaradt ezen a fokon. A kultúra is, századokon át, alig haladt észrevehetően. Alkotmány és életformák alig változtak; ismeretvilág alig bővült. Azután - nem tudom hol, de valahol bizonyosan, valamely ponton először láthatóan támadt olyan különbség korok közt, hogy az elmúlt másnak látszott. Némely részein másnak - és e részek megfogták a visszavágyó fantáziát. Fixa ideájává lettek. És valamely költő elsőnek élte vissza magát a külön részbe és szerepeltette benne a személyeit - anakronizmust ösztönből kerülve: stilizálva. Talán a puskák korának embere a nyíllal lövöldöző világba.
Fejlődés rendje: Cselekvésre primitív, majd egyre komplikáltabb motívumok késztetnek. Primitív motívum: látható, külső motívum. Gyereket felemelt bot ijeszt, férfit egy akaratlanul elejtett pillantás; egy komplikáltabb, nehezebben meglátható valami.
Az írás: motívumok játékának ismertetése.
Az elbeszélés finomodott (ez vázlat és a fejlődés irányának is csak vázlata): meglett a lelket analizáló mese. A legláthatatlanabb motívumokról szóló. Nehéz volt tovább menni, lényegben nem is lehetett. Fogással azonban nehezítették a lélekanalízist: régi, más viszonyok között nevelkedett lelket kellett analizálni. A kereső művészet iparművészetté "fejlődött". Az intuíció dolgozzék: feltételekre vigyázva. Adva van az író metamorfózisokra kész lelke, mínusz: egy csomó mostani ismereten nőtt tulajdonsága. Építtessék mégis élő valami. Az A. France történeti elbeszélése soha túlszárnyalható nem lesz.