Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 10. szám · / · ADY ENDRE: A MINDEN-TITKOK VERSEIBŐL
Egymás után magamra hagynak,
Kik sokalják az életemet.
Kakas-szó előtt megtagadnak
Esküdöző Pétereim
S életemmel ártok magamnak.
De élek és mégis csak élek
S megdicsőülni nem akarok
S egy akármilyen csúnya élet
Reménysége bus agyamat
Elönti gőgjével a vérnek.
Akárhogyan, de el nem mulni,
Akárhogyan, de létezni még,
Inkább feledten megfakulni,
Mint egy ragyogó, szép Halál
Dicsőséges karjába hullni.
Mások ilyenkor megátkozzák
Anyjuknak méhét és az eget
S életük minden átélt rosszát
De én sikoltva, evoé,
Óh, Élet, ragaszkodom hozzád.