Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · FIGYELŐ · / · FENYŐ MIKSA: BIRÓ LAJOS NOVELLÁI: MARIE ÉS MÁS ASSZONYOK
Amikor most néhány éve világ körüli felolvasó útján járt a nagy amerikai humorista, sokan megjegyezték: Mit jön ide ez az előkelő idegen - hiszen vannak nekünk saját külön törpéink, akik még nagyobbak is nála! Pedig az okos vámpolitika nem zárkózik el az importtól, ha olyan árúról van szó, aminek idehaza híján vagyunk. És az igazi író (és az igazi irodalom) mindig ilyen árú. Nem mintha... hanem mert egyik író nem pótolhatja a másikat.
Írói egyéniségek sohsem hasonlítanak jobban egymáshoz, mint azok a finomművű kulcsok, aminőket kincsesládákon találunk... egyiknek a nyelvén bizonyosan észreveszünk finom bevéséseket, amelyeket hiába keresünk a másikon. De nemcsak a nyelvük - méreteik, anyaguk, szépségük és súlyuk is ahány, annyiféle. Mit érünk vele, ha hosszas mesterkedéssel sikerül is ráhibázni két egyforma zárra? Nyissuk csak ki jól azokat az irodalmi kincsesládákat s nézzünk a mélyére. Egyikben "értékpapírosokat" fogunk találni, a másikban káprázatosan csillogó - talmi aranyat.
*
Nem puszta véletlen, hogy Mark Twain halálával jutnak eszünkbe ezek a dolgok. Mert mindenkinél jobban elmondható róla, hogy valóban senkihez sem hasonlított. Még önmagához sem annyira, hogy a Koldus és királyfi szerzőjében egykönnyen reáismerjünk a torzképrajzolóra, akinek a kezéből a híres (sőt hirhedt) marktwainiádák világ körüli útjokra indultak.
Mark Twain írói egyéniségét úgynevezett egységes képbe foglalni nem lehet. De nem is szükséges. Ő nem engedi belegyömöszölni magát azokba az esztétikai vagy miféle skatulyákba és fiókokba, amelyekben irodalmi kiskereskedők tartogatják portékáikat. Az egyikre rá van írva: szegfűszeg, a másikra szimbolizmus, romanticizmus, realizmus, idealizmus és a többi. Mark Twain nem tanult esztétikát. Nem jutott rá ideje. Sokkal jobban elfoglalta őt az irodalom. És az élet, amelyet érdemes módon élt, elejétől végig. ElejétőI, mert korán kezdett élni. Neki volt gyermekkora és ifjúkora, amiért jobban irigylem, mint mindazért a sokért, amit később kivívott magának. A "boldog gyermekkor" (aminek legalább is annyi tisztelője van, mint a "régi jó idők"-nek), az átlag-gyerekre kevés igazi örömöt áraszt. Az átlagnevelés sablonja elsikkasztja tőlük jobb sorsra érdemes ifjúságukat, szemük elé ellenzőt feszít, hogy bele ne tekinthessenek szabadon az életfényességébe. Életünk első szakaszát legtöbben átalusszuk. Még boldog, akinek vannak színes álmai...
Mark Twain előtt korán feltárult az élet, minden melegségével, színéve? és illatával. Vásott rossz gyerek volt. Az iskolából hamarosan megszökött, hogy további leckéit az Élettől vegye. (Ez a tanítómester megpálcázza néha a gyerekeit, de meg is jutalmazza úgy, ahogy csak ő tud jutalmazni.) Self made boy-ból nőtt naggyá Mark Twain is, mint Stanley, Franklin és még oly sokan a határtalan lehetőségek országában.
De nem azt az amerikai méretű és fajtájú energiát példázza az ő élete,. amely gyógyíthatatlan lelkifurdalásba kergeti a nagy emberek életrajzainak ártatlan ifjú olvasóit. Nem. Mark Twain nem követte el azt a tapintatlanságot, hogy tizenöt esztendős korában drámát vagy bármi mást írjon. avagy gyufa-árulásból milliomossá süllyedjen. Ő nem nyűgöz le és nem döbbent meg azzal, hogy éjfélkor kel föl s napjában huszonöt órát dolgozik megszakítás nélkül. Az ilyen kellemetlen emberek többet rombolnak életrajzukkal, mint amennyit építenek életükkel.
Ha miniszter volnék, az ő élettörténetét osztogatnám szét, a rossz tanulók megjutalmazására. Samuel Langhorne Clemens élete történetét. Ezt eddig tudvalevőleg egy Mark Twain nevezetű úri ember írta meg legpompásabban. Mark Twain, a nyomdászinas, a mississippi-i matrózgyerek. az aranyásó, riporter, szerkesztő és könyvkiadó, - Mark Twain, az öt világrész legrokonszenvesebb és legcsillogóbb globetrottere. Műveiből egy utolérhetetlen életművész, az élet egyik legnagyobb megértőjének az alakja bontakozik ki. Az ember és az író. Ami egyet jelent, mert ugyanaz a gazdag fantázia ragyogja be életét, amely műveiből árad. Ha Wilde a geniejével élt és a talentumával írt, Mark Twainnek megadatott az a ritka erő, hogy írásai zseniális életének méltó másai legyenek.
Mint majd-minden autodidakta, késön kezdett írni. Harmincnégy éves volt. amikor első igazi műve megjelent: The Innocents Abroad. A szentföldre zarándokoló jámbor utasok közt ő volt az egyetlen, aki nem volt "jámbor". Ennek tulajdonítandó, hogy erőtől duzzadó útleírását rövidesen kétszázezer példányban szétkapkodták. (Magyarra, sajnos, sem ez, sem későbbi munkáinak javarésze nincsen máig sem lefordítva.)
A szelídíthetetlen, de szelíd lelkű gyerekember szívderítő típusaiban, Tom Sawyer-ben és Huckleberry Finn-ben, de fölényes életfilozófiájú másik alakjának, a Pudd'nhead WiIson-nak az álarcában is Mark Twain önmagát örökítette meg. Korrajzai és az öt világrészre kiterjedő sajátos szellemben írt útirajzai maradandó értékű alkotások.
Igazi ereje a humor: a kultúrember kedélyvilágának legszebb hajtása.Mert a humor hiánya az, ami a műveletlen lelkű embert annyira hasonlatossá teszi a többi állatokhoz.
"Amerikai ízű humorát mi nem érthetjük meg" - panaszkodnak rá többnyire azok, akik a humort idehaza se értik meg, mert nincsenek a humor élvezésére berendezve. (Ezek mögött hiába áll ott a híres "nevető ember", hogy jeladásával megmozgassa szíveiket) Mások megint azért neheztelnek reá, hogy nem tudni róla, mikor beszél komolyan és mikor tréfál "csupán". Mintha bizony a tréfa nem volna a legkomolyságosabb dolga ennek a mi nehézkes, fáradt életünknek.
Mark Twain humora felüdít és megvigasztal. Gyönyörködtetve emel föl bennünket az élet derűs, nagyképűség nélkül való szemléletére, írásaiból örömök fakadnak. Igazi jóltevője az emberiségnek, mert hiszen nem is a szenvedések: az örömök hiánya teszi elviselhetetlenné az életet.
Humorának mélyén egy gazdag kedély melegsége lüktet. Halálra nevetjük magunkat az emberi gyarlóságról rajzolt torzképein, hogy azután megilletődve ismerjünk reá bennük önnönmagunk szánalmas portréjára.
"Everything human is pathetic" - írja valahol. "The secret source of humour itself is not joy but sorrow. There is no humour in heaven." (Mindaz, ami emberi: megindító. Még a humor rejtett forrása sem az öröm, hanem a szomorúság. A mennyországban a humort nem ismerik.)