Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · IGNOTUS: JEGYZETEK
Ez tudniillik a magyar liberalizmus. Azok nevezik így, akik haragszanak rá s az a mulatságos, hogy igazuk van. Mert Magyarországon a liberalizmus sohasem dühöngött túlságosan s tulajdonképp sohasem állt egyébben, minthogy a zsidók is udvari tanácsosok lettek. A mi zsidaink ugyan tele vannak panasszal, de bátran dicsekedhetnének, mert való, amin ellenségeik eleget is mérgelődnek, hogy sehol a zsidónak olyan jó dolga nincs, mint Magyarországon. Hogy ennek éppen a magyar vér türelmessége volna az oka vagy az, hogy különösképpen húzna a zsidóhoz, azt nem gondolnám. De van oka és érdekes oka. Az, amin olyan sokat sírnak nálunk a demokrácia hitvallói: hogy a magyar polgári osztály nagyjában összeesik a zsidósággal. Polgári osztályra szükség van: szükség van még arisztokratikus országban is, szükség van még agrárius hazában is. Kell valaki, aki kereskedjék, keli valaki, aki pénzt szerezzen, csereberéljen, adjon, vegyen, gyártson és spekuláljon. No már most: aki így üzérkedik s lassankint megszedi magát, annak igényei is támadnak a világ iránt, melynek így Atlaszává fejlődött. A polgári munka polgári levegőt kíván, - olyat, amely nem a legegészségesebb az úri hatalom feltétlensége számára. Valahol a polgári munka polgári osztályt teremtett; ott felütközött a liberalizmus, sőt a radikalizmus: ott kikezdték az arisztokráciát és az egyházat; ott kerülgetni kezdték a nagybirtokot, ott ostromolgatni kezdték a hivatalokat, ott az újságok elkezdtek szemtelenkedni, a börze elkezdett ingadalódzni - és így tovább. Nyilvánvaló, hogy ez már sok a jóból s amily érdeke az úri uralomnak, hogy polgárság is legyen a világon annyira nem érdeke, hogy túlságosan legyen a világon. Az ideális állapot tehát az volna, ha a polgárság afféle kormányozható polgárság volna. amelyet erőbe lehet kapatni, amennyire szükség van rá, de orrára lehet ütni, ha szemtelenkedni kezd. S ezt az ideális állapotot biztosítja minálunk a zsidó liberalizmus, vagyis az a fejlődés, mely sokban tudatos fejlesztés eredménye: hogy nálunk a polgári osztály nagyjában összeesik a zsidósággal. A polgári munkát, úgy a hogy, elvégzi, sőt nemzetközibb természeténél fogva különösen alkalmas e polgáriságnak arra a, hogy úgy mondjam, importjára, aminek szüksége történeti következés, ami sok ideig elzártan élt országunkban. Viszont ha aztán vérszemet talál kapni, ha követelődzni kezd s kivált ha hatalmi terjeszkedésre vetemedik, akkor egészen másképp lehet vele elbánni, mint lehetne fajbeli és vérbeli polgársággal, ha erőbe kapott és érezni kezdi magát. Egyfelől maga is bátortalanabb s nem is olyan bizonyos a dolgában s maga is a lehetőségig kerüli, hogy fajiságának bélyegét nyomva rájuk, maga devalválja s tegye gyanússá és vérforralóvá új idők új követelményeit. Másfelől kívülről is rá lehet ezekre ezt a bélyeget nyomni s amit a fejlődés követel, arra minden nemzeti érzést és úri féltékenységet rászabadítani a megmutatással, hogy idegen érdekek tolakodó követelődzése. Így aztán van nálunk polgári munka, de a feltételei nincsenek meg s innen az a szemre ellentmondó állapot, hogy míg a magyar zsidóságnak feltűnő jól megy dolga, a magyar polgárságnak, mely a zsidósággal nagyjában összeesik, feltűnő rosszul megy. Ez nem ellentmondás, hanem következetesség, ez nem véletlen fejlődés, hanem tudatos tenyésztés - az úri technikának olyan zseniális kitalálása, amiért urainkat méltán irigyelheti még a nem utolsó ügyességű toryliberalizmus is.