Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · IGNOTUS: JEGYZETEK

IGNOTUS: JEGYZETEK
ROOSEVELT CSÁSZÁR

Nekem ugyanis erős hitem, hogy az lesz. Császár, az Amerikai Egyesült Államok császárja. S nem mától fogva hiszem ezt s nem éppen személyével való összefüggésben. Most, hogy nyilvánvalóan haza utazik, mint ahogy választás előtt a képviselők haza beszélnek - vagyis azért forgatja és ünnepelteti magát két-három világrészben, hogy megmutassa hazájának, ki ő, a régi császári és királyi világok mint hódolnak az ő koronázatlan nagysága előtt, s mennyire elkerülhetetlen, hogy, tiltja bár a legszentebb hagyomány, a helyét melegen tartó Taft után ne ő legyen megint s most már harmadszor az Unió elnöke: Most ilyesmi könnyen eszébe juthat neki is, másnak is. De egyúttal hamis képben is mutatkozik ez a lehetőség: úgy, mintha a jó gyomrú és jó idegzetű Rooseveltnek erre való születettsége váltaná ki a nagy birodalom fejlődéséből. Erről természetesen szó sem lehet. Ha valahol, úgy ebben a vasra járó világban vaskényszerűségek azok, amik a fejlődést kiszorítják. Megfordítva áll a dolog: az, hogy ez az érclogikájú közélet éppen Rooseveltet, éppen ezt a mai német császárral annyira rokon középszerűséget emelte maga fölé: ez is már következése, kiütközése, megmutatkozása a fejlődésnek, mely a rengeteg birodalmat kormányformában is az imperium felé viszi. Ez a hitem, mondom, nem mai keletű s nem a Roosevelt körülnyargalásáról jutott eszembe, hanem 1904-ben tolult meggyőződésembe ellenállhatatlanul, mikor, odaát járva, a lázas vergődést láttam, melybe az elnökválasztás előrevetődése ejtette az amúgy is túlfűtött köztársaságot. A dolog úgy áll, hogy olyan rengeteg érdekeltség, mint amelyben e káprázatos világ pénzhatalmi vonatkozásai a kormányzat minéműségével összefüggenék. Semmi esetre nem bírja a négy éves elnökváltozás zökkenőjét, s nem bír s nem tűr meg, talán, egyáltalában semmi zökkenőt. Már most is az a helyzet, hogy a négy év kevés az elébbi választás okozta pangás jóvátételére és kevés a következő választás előkészítésére. Éppen mert az amerikai elnökválasztás nem megy babra, éppen mert ez a választás igazi választás, melyben föl is lehet kerekedni, alul is lehet kerülni: a nagy trösztök nem tűrhetik sokáig, hogy hatalmi elrendezkedésük ettől a megszakítástól s pláne a talajvesztés lehetőségétől legyen állandóan megfenyegetve. A parlamentet nem bánják; az odaát semmit sem jelent; azt állandóan zsebükben tarthatják s a mellényük zsebéből kifizetik, mint ideát a bankok az újságokat. De négy évről négy évre egész Amerikát megvásárolni egy kicsit drága mulatság, s még drágább s még veszteségesebb egyáltalában nem is dolgozhatni, mert mindig az elnökválasztásra kell előre gondolni. Olyan gazdasági természetű hatalmi szervezetnek, mint aminő az amerikai plutokrácia, természetes és szükségszerű megfelelője a kormányzati állandóság, aminek, mint az új Német Birodalom döntő példája mutatja, egyetlen biztosítéka a monarkia, még pedig, hogy a személyváltozás se okozzon zökkenőt: az örökletes monarkia. Ez elkövetkezés törvényszerűsége már előredolgozik a Roosevelt okvetetlen sorra kerülő harmadik elnökségében - s két Napóleon esete is mutatja, hogy ettől csak egy lépés elébb az életfogytiglan való elnökségig, majd az örökletes császárságig. Rooseveltnek meg kell adni, hogy született médiuma ennek az elkövetkezésnek; egyénisége, mely az úri kocsisnak minden pozitívumával és negatívumával teljes, igen alkalmas a gyereklelkű yankeek képzeletének izgatására s elég kevéssé intellektuális, erősen okos, ravasz és kis tehetségeivel éjjel-nappal mindig rendelkező arra, hogy a legmesszebb pályát is meg tudja futni. Még dinasztia alapításra is alkalmas, mert igen jó famíliából való s első boldogulását is annak köszönheti, hogy mint első telepes hollandusok ivadéka, a sznobságtól átitatott kalandorvilág szűk körű születési arisztokráciájához tartozik. Az igazi urak, a trösztök nagyszerű parvenüi szívesen tolják végképp előtérbe az ilyen született figurát, mint ahogy eddig is ők tolták előtérbe s ők játszatták vele, zsebérdekeik titokzatos taktikai szűkségei szerint az erkölcs Szent György lovagját, aki megöli a trösztkorrupció sárkányát. Valójában Roosevelt Teddy is az üsd agyon, de ne nagyon Szent Györgyök közül való, aminek legjobb bizonysága az, hogy nemcsak ő sugárzik az egészségtől, hanem a trösztök is elég jól érzik magukat - a körülményekhez képpest. Ezek a körülmények, mondom, mihamarább koronás és fölkent fővé magasztosíthatják az ügyes rough rider koponyáját, s mire az európai demokrácia föleszmél abbeli boldogságából, hogy ilyen remek atout van a kezében, megint csak a semmit foghatja meg jól, s az atout megint csak az úri érdek partiját segíti megnyerni.