Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám · / · FIGYELŐ
Cantique des Cantiques. - Megjelent Párizsban száz számozott példányban és nem került könyvárusi forgalomba.
Az Énekek Énekének, a héber költészet e remekművének, melyben mélységes keleti misztikum keleti érzékiséggel ölelkezik szóban, hangban, formában és tartalomban, megtaláljuk jellemző grafikai kifejezését egyes önálló lapokban - melyekből összesen nyolc van, - azonkívül a nagy ügyességgel alkalmazott fejlécekben és záródíszekben.
A sok közül ragadjunk ki egy lapot: "Mon bien aimé passa sa main par l'ouverture de la porte et mes entrailles furent émues au bruit qu'il fit." Gyékényes szőnyegen félig ülő, félig heverő helyzetben mezítelen női alakot látunk háttal felénk fordulva. Arcából nem veszünk észre semmit. Jobbjával aggódva fejéhez kap, melyet turbánszerű ék díszít. Szemben ósdi művű ajtó látszik. Az ajtón ablakszerű nyílás, melyen egy kéz nyúl befelé. Egyszerűség és nagy vonalúság jellemzi F. fölfogását a kompozícióban. A női-akt szinte monumentális koncepciójú. A test-mozdulat által előidézett vonalak zenei hangulatot váltanak ki és ez akkord-szerűen összevág a költői mű szellemével.
Másrészről szeretettel alkalmazza a részleteket ott, ahol azok jellemzők. Például látjuk az ajtók vasalását, a primitív závárzatot, a mécses-lámpa minden részlete pontosan meg van rajzolva. Nem állítjuk, hogy kortörténeti adathűséggel teszi ezt. Többet ér, ha finom aperçu-ket ad s ezt igaz és ösztönszerű művészi érzéssel teszi. A kidolgozásban minden árnyékolást kerül, innen a lapos tapétaszerű hatás. Nagy élénkséget és változatosságot ér el a hátterül vagy alap gyanánt hellyel-közzel alkalmazott mozaik-padló fehér fekete kockáival. A hatás így egységesen dekoratív.
Ha az iskola után kutatunk, melyből kikerült, lehetetlen Aubrey Beardsleyre nem gondolnunk. Az ő erotikuma és rafinált világfölfogása érzik meg a figurális kompozíciókon. De meglátszik a japán művészet hatása is. A művész diszkréten és öntudatosan tudta fölhasználni és alkalmazni mindama elveket, melyeket a keleti, japán művészet tanulmányozásából merített.
Egy fejlődésben levő egyéniség számára kívánhatunk-e jobb forrást, előkelőbb matereket e kettőnél: Beardsley-nél és a japánoknáI?
De a művész mindinkább egyéni utat követ. Ez meglátszik második kötetén a Romain Rolland műveihez készített illusztrációkon. Romain Rolland. Extraits de son oeuvre Nevers 1909. Kizárólag tejlécekkel és záródíszekkel találkozunk. Ezek nagyrészt virág vagy tájképi motívumokat ábrázolnak. Némelyik végtelenül bájos és naiv, péld. a 108. lapon levő, mely egy görnyedt hátú öreg nénit ábrázol karosszékben ülve. Fél kézzel botra támaszkodik, másik kezével az előtte felvonuló libákat hívogatja. Az állatok mozdulata, a háttérben alkalmazott fák élénk természet megfigyelésre vallanak. És annak dacára minden legfőképpen dekoratív.
A harmadik publikáció mutatja legelőnyösebb oldaláról.
Myrrha par Denys Romain. Flammarion. Párizs 1910. A mirha fájának szimbolikus története arhaisztikus alakban előadva. F. ezúttal - igen helyesen - a klasszikai görög művészet emlékeiből merítette inspirációit. A rajzok összhangban a szöveggel, gyöngén arhaizálók. Külön figyelmet érdemel az elrendezésnek ügyes, ízléses módja. A fehéren maradt könyv-lap egy-egy sarkában foglal helyet vignetta-szerűen az illusztráció. Kedves, finom, eredeti dolog valamennyi.