Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám · / · FIGYELŐ
Kabos Edének új könyve van, mely nagyon-nagyon elolvasandó: Mária látogatói, ez a címe a könyvnek, az első novellától kapott cím. Mert Kabos Ede új könyvében újabb novelláit gyűjtötte össze, az ő írói mivoltának legbeszédesebb tanulságait és szép bűneit. A cím-adó novella például Anatole France receptje szerint készült, bár Kabos Ede egyike a legbüszkébb és önmagát legjobban izoláló valakiknek. S mégis (Kabos is érezhette s én pláne látom, bűnbánóan, először, látom): Kabos e novellájában mutatja legjobban, hogy ő a lírából kisummázott lírikus. Húsz novellájából legalább tíz olyan nagyszerű líra, hogy Kabos Edét még csak ezután fogják igazán meglátni. Mesésen becsületes író-élet volt az övé s fölséges bizakodás kellett ahhoz, hogy Kabos ne hagyja abba hitét és írását. Ő koránérkezett ember volt, kor és divat ellen hadakozó és tele annyi érzéssel, amennyi belőle az ő idejében a legnagyobb magyar lírikust csinálhatta volna. Még ott is, ahol anekdotát mond el, ráismerek arra a Kabosra, aki az élő Vajda Jánost a legtisztábban látta és szerette s aki nem ijedt meg az Ady-versek legelső, buta vagy gonosz ostorozóitól. Író volt mindig, igazándi író, az a valaki, aki valaki s nem egy pályára-kényszerült félember. S ma inkább író, mint bármikor s ma kevésbé tehet róla, mint bármikor, hogy az íróságra örökölt nyavalyásságán, t. i. őszinteségén fölül is túlságosan fölfegyverezte magát. Ennyi tudás, írói becsületesség és fantázia sok volt anno dacumal a magyar publikumnak, ma is sok és sokáig sok lesz még. Viszont az ekhó elmaradása - miért ne valljuk be? - sok-sok tehetséget visszafejlesztett (jó szó ez az alapjában bolond szó) Kabos Edében. Hagyján, hogy elvesztette a fiatalságát, mert ezt mindnyájan megcselekedjük, de elzsibbadtak lelkében a nagy, szűz művész-bátorságok. S mégis ez a nem viharzó, ez a bölcs, ez a méltán kesergő ember ma, jobban, mint valaha, író és nagy író. Nálunk minden és mindenki lejárja magát nagyon hamar s valaki legyen, aki tovább mer élni, mint Petőfi Sándor, évszámokban tudniillik. Ha csak író, csak írnivalóinak fanatikus bolondja, rosszul jár, mert képviselővé kell magát legalább is fölnyalnia. Valami konszolidálódást kezdek észlelni a magyar szellemi életben abból, hogy Kabos Ede egy új könyvet írt s annyi könyve után ez az új könyve fejlődést jelent.