Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám · / · JÁSZ DEZSŐ: STRAUSS RICHARD ELEKTRÁJA
Tagadhatatlan, az összes hibák és vádak dacára, hogy Straussnak sikerült megoldani a megzenésítés feladatát. A sikere azonban nem teljes.
Strauss ugyanazt az operastílust, azt a zenekarkezelést alkalmazta, amelyet a Saloméban. Ennek a stílusnak elvitathatatlan erős, csaknem accentuált német karaktere van, Strausst jól kifejezi, azonban általános kifejező ereje egy bizonyos ponton túl mégis csak csütörtököt mond.
A fantáziája egy pillanatra sem hagyta cserben, de mindig maximális gőzzel dolgozik. A szerkezeteiben nincs változatosság és a hangszínei egyformák. Ilyenformán mintegy lemondott arról, hogy a szerkezetek és hangszínek változatosságával hasson. - A harmóniái azonban nagyszerűek s bámulatos biztosság van abban, ahogy az énekszólamokat beilleszti a zenekar játékába. A párbeszédek nyugtalan melódiavonalai gyönyörűek, meglepőek és igazak. Megesküszünk rá, hogy ezt jobban senki meg nem csinálhatta volna - annyira meggyőző, az emberi természettel megegyező ez a beszédmodor.
Van több hely az Elektrában, amely megrendítően nagyszerű.