Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám · / · IGNOTUS: A LIRAI KRITIKA

IGNOTUS: A LIRAI KRITIKA
ÉN ÉS A KÖNYVEK. HATVANY LAJOS ÚJ KÖNYVE.KIADJA A NYUGAT

3.

A függetlenség s az egoizmus közepett, melybe Hatvany a kritikát belelírizálja, tanulságos észrevenni, hogy mennyire nincs függetlenség, mennyire igenis van törvényszerűség, s hogy az a nihilizmus és anarkizmus, amit ő a kritika elméletébe belevisz, mennyire csak egy ága annak a nihilizmusnak és szubjektívságnak, mely az utóbbi húsz évben észrevétlen helyébe nyomult az egy nemzedék előtt uralkodott spencerizmusnak s marxizmusnak. Amit váteszi tűzzel kiált: hogy járasd át homlokod minden széltől és süttesd meg minden napvilágtól, arra ő maga mutat, talán önkéntelen, példát. Esztéta epikureizmusába elzárkózva, cellája résein áthatott a levegő, mely a mai gondolkodást belengi. Az ember, amint kimerülten leskelődik a saját lelke kulcslyukán: ez a mai tudós. Lehet egyet-mást megtudni: igazat is, valóságot is, magában valót is, de csak ezen az egy úton, így befele nézve. S nem értelmünkkel átértve, hanem érzésünkkel megérezve. S elkülönböztetve ezt az igazságot és valóságot attól a szemre és értelemre igaztól, amit eddig tudománynak neveztek, holott nem tudomány, hanem inkább időről-időre változó kiigazodási fogás, hogy a világ váltakozásának bizonytalanságában határozottan cselekedni tudjunk. Amit eddig tudománynak neveztünk, csak gyakorlati megállapodás, olyan, mint a villamoskocsi vezetőjéé, aki tudja, hogy, ha a forgattyút jobbra forgatja, a kocsi előre megy, ha balra, hátra megy - anélkül, hogy tudná mi az anyag, mi az erő, mi a villamosság. Amit pedig tudományt tudhatunk, annak a cselekvésre semmi haszna, s olyasmi, mint amit eddig álomnak és ábrándnak neveztünk. A cselekvés igazságtalanság, önkény s egyúttal líra is, mert a cél szerint válogat, az egyéniség sugallatától igazgatva. S cselekvés a művészet is és minden művészet líra, mert ugyancsak az egyéniség sugallatától igazgatva a cél szerint válogat. S az olvasó s a kritikus (s itt kapcsolódik a Hatvany gondolatmenete a mai gondolatvilágba) az olvasó cselekvő művésszé emelkedik, ha egyénisége sugallatától igazgatva céljai szerint válogat. Líra, nincs egyéb, mint líra. Nincsenek törvények, csak Én-ek vannak. (Der Einzige und sein Eigentum a címe Max Stirner könyvének; Hatvany ezt a címet adta volna neki: Én és a világ. A mai tudományos anarkizmus szeret Stirnerre visszamenni s a világ minden lírai felfogása anarkizmusban lyukad ki.)