Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám · / · IGNOTUS: A LIRAI KRITIKA

IGNOTUS: A LIRAI KRITIKA
ÉN ÉS A KÖNYVEK. HATVANY LAJOS ÚJ KÖNYVE.KIADJA A NYUGAT

2.

...A magaslatról, melyre engemet, bennünket, olvasót és kritikust a Hatvany könyve fölvisz, egy kicsit szédülve nézek le a mélységbe; oda, ahol a költök, a művészek, a teremtők nyüzsgenek - alattunk. Majd, egy percre, visszanézek arra, aki felvitt. Érdekes ember, bátor ember; égő szem és nemes koponya; vékony ajak, melyen természetesen játszik a Mefisztó világfisága. Csak: mintha egy kicsit halavány volna. Csak: mintha a rigófütty, mely útközben el nem állt a száján, egy kicsit megreszketne. Mintha úgy szólna, ahogy az ember sötétben fütyül. Érzi, határozottan érzi az alkotás isteneivel való hasonlatosságát. De mintha egy kicsit elszorulna szíve e hasonlatosság közepett. A himnusz minden orgona-szava, a paszkvill minden klarinétja benne zúg és rikolt ebben a könyvben, mely, kivált német eredetiben, egyike a legszebben megírt könyveknek, amik mai olvasót egy napnál továbbra lekötnek, s amikben megvan az a tehetség, mit Hatvany reklamál az igazi könyveknek s mi első könyvében is annyira megvolt: hogy élemények legyenek, az idegekben akkor is továbbdolgozóak, mikor az emlékezetből rég kiselejteződtek. S mégis: ez az evoézó könyv nem vidám könyv. A sok líra, a szerelmes líra is, mely fölveti s az esztéta-hedonizmus részeg rapszódiájának van gondolva, tele van fájdalmas józansággal. A kényszerűséget emeli erénnyé. Dicsekszik, hogy ne panaszkodjék.

Nem tudom: Hatvany érzi-e, amit meg kell éreznie ez ékesszóló könyv minden olvasójának, hogy ez is annak az epedésnek szülötte, mely minden gondolkozót, tehát embert eltölt: a bizonyosság után való epedésnek. A világ változandó, az ember pedig csak állandóságot tud elgondolni. A világ bizonytalan, az ember pedig törvényszerűséget keres benne. A bizonyosság után való törés, s e cél elérhetetlenségének átlátása: ez az a két véglet, melytől a tudomány fejlődésének ritmusa meghatározódik. Jó volna tudni, s ha tudna az ember: biztos mértékekkel mérni. De nem lehet. Világ nincs a világon, csak Én-ek vannak, melyek magukról tudnak, annyit amennyit s addig ameddig. Egyéb tudás nincs. És egyéb törvény sincs, mint ez Én-ek titkos és megragadhatatlan törvényszerűsége. Jó volna, ha lehetne kritika a világon. De nem lehet. Hát tegyünk úgy, mintha nem is vágyakoznánk utána. Tegyünk úgy, mintha ez a hiányosság nyereség volna. Azzal a fáradsággal, amivel fájlalnók, mindjárt örülhetünk is neki. Evoé, evoé - egye meg a fene!