Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám
Nincs városom, nincs jó hajlékom
S mellettem suhant el gépkocsin
Egy vörös asszony, csipkés, vékony,
Tavaszi éjszakán.
Nem tudom, ki volt, de megnézett
S vágyam leszedte dús fátyolát
És már mint meztelen igézet
Ragyogott és szaladt.
Sohase fog most már megállni.
Gépkocsija rohanva viszi,
Mert csak egyszer lehet találni
Illendő valakit.
Ő valakit talált az éjben,
Ki általa lelt volna hazát
S ő most szalad tovább sötéten:
Mikor találkozunk?