Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám
Terólad száll a dal, zivatarverte líra,
lantverte zivatar, lírai szerelem!
feletted ég az ég, alattad messze nyílva
a pokol, ingatag jársz ingatag helyen.
Örök parázsmező égeti földi lábad
s az égő fájdalom táncolni megtanít:
ütemes sántaság, mint aki tűzbe hágott
s kit kígyó csíp bokán, kapkodja lábait,
Kiáltanál, tudom, de zene lesz a jajból
mert egy ajk hangszerűl hangolta ajkadat
egy szép zenés ajak, mely dalt fakaszt a dalból,
mint hangvillát ha ütsz, másik is hangot ad.
Ó hóbillentyűs ajk zenés, meleg csodája
hogy gyengéd hangjaid betöltik az eget
s mint rezgést rabul ejt a zongorák pedálja
ha elhallgatsz, a lég zenéje emleget.
Ó kedvesem, ki vagy? Előtted messze nyílva
az ég, sugárosan jársz sugaras helyen;
utánad dús pokol, zivatarverte líra,
lantverte zivatar, lírai szerelem.