Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 7. szám · / · FIGYELŐ

PETERDI ISTVÁN: ROZMARIN NÉNI

A különbség a Vajda Ernő sokat támadott darabja és a német novella közt: ez egy pszichológiai folyamatot akart megcsinálni, mely a Fiatalok házasságával kezdődik tulajdonképpen s az elkülönült házasfelek helyzetének különös pikantériájából támad (a nász emléke és a jogos szeretkezés lehetőségének tudata); azt az alkotásig foglalkoztatta egy bájos, szelíd, tudatlan lányka képe, akin erőszak esett és tehetetlennek, ártatlannak, elragadóan bájosnak marad meg mégis.

Zschokkenél két év is elmúlik a házasság után, míg megszökik az urával az asszony; közben találkozások esnek; az asszony ravaszabb, asszonyabb lesz; Vajdánál a szökés előtt is alig váltanak szókat; naiv, erős ölelések, csókok a Zsuzsika részéről; gyereklány, gyerekasszony.

Zschokke, mint különös, de valószínű esetet írja meg az övét; Vajda nyugodtan nyúl a stilizáláshoz, azt mondja: ezt a lányt ma nem lehet elhinni, de megírtan édes, fiatal szívet melegítő: Biedermayer kor, mesejáték.

Éppen ezért, kritikus urak, dehogy őrdög vigye a biedermayereskedőt; a stilizálás nem öncél itt, hanem segítő eszköz. Akik igaz lelki finomságokra vigyáznak, hogy nem látták meg: a magja a darabnak finom lírai költemény, a "Nő igézete." felírással.

Zschokkenél száraz és elsikkadó szavakat mond a fiatal lány és kellemetlenkedő, vígjátéksablon nagynéni a nagynéni; itt a fiatal lány bájos pikantériáját aláhúzza és emeli az öreg kisasszony kiderülő, nem véletlen, nem csak a változtatás kedvéért megcsinált szüzessége; a teherbe esett fiatat és a szűz öreg; és nem tréfául most: mind a ketten a nekünk örökre idegen, titokzatos nemen: az elgondolás perceiben a fiatal költőnek nem csak finom mesterkézre valló színpadi tréfája akadt, hanem erős része volt a vágyakozó fiatal ember borzongásából, egy szadisztikus gyönyörfajtából, melyet művészet és nehéz mesterség rögzíteni tudni, emberi dokumentumot; mint a tisztelet mutatja, melyet a szerelem téma eddig való sok mesterének kiutaltak.

És a rögzítés kedvéért él Vajdánál az öreg báró, akit a guta üt meg a novella elején; jelenik meg egyszer-egyszer felvonásonkint a fiatal, akit egy évig járat látogatóba Zschokke; a rögzítés kedvéért koncentrált, gyors, meglepő minden, ami elszórt, vontatott, előre tudott volt - persze, elfogadjuk az ezerszer hallott igazságot, hogy nagyobb és fontosabb dolog színpadra hozni a. ma egy új problémáját, új modorban; de örülni kell a költőnek, aki hibátlanul mulattat a fiatatsága készletével és akinek biztos konstruáló készsége ígéret, amely beváltódik tíz éven belül.