Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 7. szám · / · FIGYELŐ

BABITS MIHÁLY: MÚLT ÉS JELEN

Csudáky Bertalan KuItúrtörténeti rajzoknak nevezi ily című könyvét, de a kultúrtörténetnek igazán csak a legkülsőbb külsőségeihez van köze s rajzainak egyike sem tarthat igényt közepes tárcacikknél magasabb nevezetre. Pedig milyen érdekes dolgokról beszél s sok adatot, gyakran érdekes adatokat ad. De ez adatokat egy haszontalan frázistengerből kell kihalászni, mely mindenre egyforma folyamatossággal borul rá. E frázisok mindent dicsőítenek és nem jellemeznek semmit. Aranyról alkalmi megemlékezés; a Vörösmarty-szobornak és a zeneakadémia palotájának Bädeckerszerű leírása; futólagos emlékezések régi színészekről; Haydn, Goldoni, orosz írók és művészek életrajzi adatai, alig több mint a lexikonokban; néhány történeti adat az orosz városokról és zenéről, s ünnepi szokások eredetéről, a Margitszigetről, a virágok kultuszáról, az automobil történetéről: ezek képezik a könyv tartalmát. Ez adatok is gyakran nagyon is ismertek; de sohasem olvadnak össze egységes képpé vagy jellemzéssé. A kötet leggyengébb része a magyar dolgokról szóló; ebben még adatot is alig ad; a Reflexiók című rész legalább Bädecker és lexikonstílus helyett a mozaikessay, csevegésessay; per-apropos-essay stílusához közeledik. De a jó essay íróknál a tárgyi egységet pótolja az író egyéniségének, gondolkodásmódjának egysége; amiről e könyvben szó sem lehet, mert írója makacsul vonakodik egyéniségéből és gondolkodásából valamit elárulni. Nála a szó önmagából kél, tenyészik és szaporodik és nincs szüksége a gondolat erjesztő kovászára. Ha mégis ítélni, mérni próbál, kis mértéke megcsonkítja a nagy szellemeket, kiket mérni merészel; Tolsztoji polihisztornak nevezi, azt mondja hogy "csupa eszményi önzetlenség. És lehet is, mert alapos ismerője a teológiai és filozófiai tudományoknak", de megrója, hogy "túlzásba esik: fölöslegesnek tartja a börtönt" stb. Nem naiv beszéd ez Tolsztojról? Gorkijról két cikket írt; az elsőben fenntartás nélkül dicséri, mint a többi "halhatatlan lángészt"; a másodikban azt mondja, hogy a keserű orosz "történetei csak... irodalmi színfoltok, melyek érdekesek, sőt ingerlően vonzók, de halhatatlanságra, bármily mesteriek is, sohasem számíthatnak! De nem is lehet ez másként! Azok az alkotások, melyek nem az általánosan érzett és elfogadott erkölcsi világrend törvényei szerint készültek ... hosszú életűek nem lehetnek." Azért, ha babérai "esetleg idő előtt találnak elfogyni ne csodálkozzék rajta a szertelenséget hajhászó író." De a következő lapon, befejezésül, már megint azt mondja, hogy Gorkij "helyet biztosított magának a virágirodalom nagyjai közt." Általában minden cikkét a dicséret bombasztikus megszerzésével fejezi be és három... ponttal (legalább szellemileg). Stílusa... ez egységes. mint a szósz a húson: íme egy mondat: "A kínzó bánatosság barázdáin csakhamar a szabad érzés bűbájos rózsái fakadtak." Ilyen a többi is.

A kötet kiállítása nem ízléses.