Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 7. szám · / · FIGYELŐ
Wien, 1910. márc. 13.
Lendületes, nagy szobrász tehetség munkáit láthattuk a legutolsó Szecesszió kiállításban. Nem mindenki produkál harminc éves korában egy ilyen kollekciót, mint ez a dalmát Mestrovič Iván, aki mindenkit gondolkodóba ejt, gipsz kolosszusaival. Nem mintha eredményeinek művészi kiegyensúlyozottságát becsülném legtöbbre; sukkal inkább ritka, nagy, duzzadó formaérzékét és szabadságát, bátorságát csodálom. Őserejű szobrászvéna lüktet ennek a még alig megérett, szláv formalátó tehetségnek figuráiban. Olyan erős, hogy átgázol a munka közben akadályként adódó térproblémán, csak úgy zseniális biztossággal, hogy az összkép és tömbelrendezés harmóniáját zavaró kezeket, fejeket, lábakat egyszerűen fejszével levágja. Igy lett figuráinak java része torzó. - Sajnálatos volna, ha nem lenne oly érthető s így jogos a komponálásnak ilyen mankós módja, mint amilyent Mestrovič plasztikáin tapasztalunk.
Igen természetes, hogy egy ekkora tettképesség és munkavágy, mint amilyen Mestrovičban lakik, ma még képtelen engedményeket tenni az anyagok követeléseinek. Lehetetlen elmélyednie téréleményeinek a képszerűség helyességeiben való kipróbálásában. Mert hiszen ez engedmény volna; időbeli megrövidülés.
Minderre ma még nem képes a munkavágytól tomboló vérbeli szobrász, Mestrovič Iván.
Ma még nem, ám holnapra már teljes reménnyel hisszük, hogy amolyanabb munkákat is fogunk tőle látni.
Mert Mestrovič olyan tehetség, aki jóformán máról-holnapra képes életnagyságnál jóval nagyobb figurákat teremteni; s szintúgy még ezeknél is nagyobb munkát: kultúra tanulságokat megemészteni, céljaira feldolgozni.
*
Amint a terembe lépünk, hatalmas tizenkét karyatida áll két oldalt sorfalat.
Nagy formai erejük, nyugodt, szinte merev tartásuk leköt bennünket. Fölényes mosolyuk között jutunk az oltárhoz.
Egy hatalmas Sphinx! ("Fragmente fur einen Tempel.") Két-háromszoros életnagyságú töredékei egy megtestesített szobrász-gondolatnak; talán egy hős tiszteletére építendő templomhoz?
Még eddig nem látott típust képviselnek ezek a hatalmas tomporcsontokkal megáldott, formai túlzásokat szépen egyesítő, kőben gondolt asszonyok. Valami közel rokonai az egyiptomi ősöknek. Van itt két hős fej: az egyik háromszoros, a másik ötszörös életnagyságú. Értelmes formai túlzás rajtuk, szinte a groteszkig fokozva. És kisebb, nagyobb és óriás torzók sokasága. Köztük néhány igen érdekes; tanulmányok egy szoborcsoporthoz: "Az özvegyek". Mindmegannyin más-más élményeit és tanulásait formálja meg. Két bronzba öntött és egy vörös fába faragott kis Karyatida tanulmánya is van. Megsejthetjük róluk Mestrovič érdeklődését a különböző anyagok és megmunkálásuk iránt. Több kőben faragott plasztika között ("Die Erinnerung") egy kétszeres életnagyságú fekvő női torzó fehér márványban, a leghatásosabb.
Igen szép részletek vannak rajta és a forma adása itt bravúros. Legjobban tetszik nekem a fekete márványban faragott női feje; azt hiszem, ez a legérettebb munkája! Noha barnásvörös márványban faragott ("Die Unschuld") életnagyságú szobra, naiv, lefokozott formaadásával értékben közel melléje sorozható. A majd hetven munkát bemutató kiállításon alig akad olyan, mely figyelmünket elkerülné. Csupa szép érték, más-más formai tapasztalat szólal meg rajtuk. Mestrovič Iván feltartozhatatlanul hódít magának azok között helyet, ahol csak keveseknek, hozzája hasonló, különösen erős tehetségeknek jut hely. Az ilyen tehetségnek minden szabad; sok olyan, ami másnak nem. Várunk tőle sok, szép, nagy munkát.