Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 7. szám · / · ADY ENDRE: A MINDEN-TITKOK VERSEIBŐL
Ha akarom, két óra mulva
Halott lesz egy szünetlen elme
S hódolattal lépi át küszöböm
Minden halálok fejedelme:
A meghivott Halál.
Póri, kicsi halálok helyett
Jönne pompával és bíborban:
Még fehér papir-álarcot visel
Álomhozó husz grammnyi porban
Itt az asztalomon.
De fölkelne királyi diszben,
Ha akarnám, két óra mulva
S megcsókolná megnyugodt homlokom
Koldus ágyamra ráborulva
Ez a fölséges Úr.
Ha akarom, nagy, jó álom jön
S nem a régi erőltetettek,
Kicsik, szomoruk és hézagosak
Népe, amelytől félve retteg
Minden kis szenderem.
Ha akarom, nem kell megvárni,
Míg lomb-módon, gyáván elmultam,
S letépjen egy bus, hüvös esti szél
S mint egy csavargó, nyomorultan
Fagyjak meg valahol.
Ha akarom, hogyha akarnám,
Mennyi bus szépség nyugtot lelne,
Mennyi szép bánat, ha találkozunk
Én s a halálok fejedelme,
A meghivott Halál.
Asztalomon, álomporokban,
Ott trónol már gyönyörű réme
S két óra mulva már, ha akarom,
Rámhull a legszebb trónnak fénye,
De, jaj: gyáva vagyok.