Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám · / · FIGYELŐ · / · HATVANY LAJOS: VÁLASZOK.

HATVANY LAJOS: VÁLASZOK.
D.

A Hét legutóbbi számában végül a Toll és Tőr rovatból az Irodalom rovatba sikerült előlépnem. Quel bonheur, quel honneur - oh monsieur le rédacteur!

A cikk címe: Ich und die Bücher (Ludwig Hatvany új könyve). Szerzője Sn.

Ez az Sn. lerántja Ludwig Hatvanyról a leplet s rám olvassa, hogy báró Hatvany-Deutsch Lajosnak hívnak, kinek is ő ismeri magánkörülményeit.

Ez jogosít föl arra, hogy én Sn. álorcáját leszedjem és rámutassak Sebestyén Károlyra. S ahogy ő magánkörülményeimből igyekszik könyvemet, úgy fejtsem ki viszont én is az övéiből cikkét.

Nem illik, hogy az ember a saját könyvét védje. Ki-ki írhat róla, amit akar. Sebestyén például joggal írhatja, ha úgy véli, hogy én hazug és érthetetlen könyvet írtam.

Érdekes azonban, hogy a könyvemről szóló német kritika épp ellenkezőleg azt írja, hogy ez a könyv őszinte és annyira világos, hogy szinte a nagyközönségnek szól. Így olvasom ezt Harden és Monty Jacobs kritikáiban.

Hogy van az, hogy ami Németországban őszinte és világos, Magyarországon hazug és homályos?

Mi történt a könyvvel a határon?

A könyvvel ugyan semmi, - de igenis a bírálóval. A magyar ítéletébe, úgy látszik, beletévedt valami, ami a németet meg nem tévesztette.

Sebestyén így ír:

"...van egy pont, amelyen Hatvany megvetvén lábát, megveti valamennyi testvérét az irodalomban. Csakhogy ez a pont nem irodalmi, amivel korántsem akarom értékét csökkenteni. Sőt. Ez a pont a függetlenség. Soha ezt mi nem fogjuk elérni. És ezért soha az ő kritikai magaslatára föl nem emelkedhetünk."

Köszönet a nyíltságért. Jó alkalom, hogy elmondjak valamit, ami rég szívemen fekszik.

A gazdagság épp oly állapot, mint az egészség, a betegség, a fiatalság vagy a szegénység. Mindez életállapotoknak van lírájuk, kritikájuk, drámai vagy regényes földolgozásra lehetőségük. Van mindeniknek megfelelő világnézete, - természetes tehát, hogy van a gazdagságnak is.

A szegénység Hesiodus és Juvenalis óta egész Sebestyén Károlyig, ki szegény, gondoktól fövő fejérőI oly meghatóan beszél a kritikájában, a szegénység, mondom, irodalmilag minden oldalról meg van világítva. Ellenben a gazdagság, minden egyéb jó oldalát mellőzve is, kevés lévén a kapitalista író, még alig kiaknázott irodalmi érték. Ezért anyagilag független ember, ha ír, ne adja a műszegényt, hanem vigye bele írásába kivételes helyzete összes dokumentumait.

S ha ezt tettem és teszem is, nem arra vall, hogy könyvem "egésze hazugság". Lehet, hogy famulus vagyok, Sebestyén uram, az is maradok, mint nékem jósolni tetszik, - de famulusi lényemet minden írásomban nyíltan és egészen adom. Igaz, hogy ezt főleg azért tehetem, mert Faust famulusa vagyok és nem Rákosi Jenőé.