Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám · / · FIGYELŐ · / · HATVANY LAJOS: VÁLASZOK.
A Botschafterről szóló cikkben fordul elő még a következő passzus is: ...A Mercure de France decemberi száma a mi nyugati mozgalmunkról azt írja, hogy éretlen és nevetséges. Ezt az a nyugat írja, amely nyugaton van, tehát jól tudja, hogy mi a hamisítatlan nyugati szellem...
Ez helyes volna, ha ha nem volna, - de ha van, tehát nem helyes. Először a Mercure de France-ban nem nyugat, az igazi nyugat nyilatkozik keletről, hanem épp ellenkezőleg, egy-egy vidéki, új irodalmunkban alig ismerős, művésziek iránt éppen nem fogékony, jól nevelt, de ügyefogyott és korlátolt, csekély írói készségű De Gérando nevű fiúcska ád híradást. Évek óta látom ezeket a gyermekes cikkeket, évek óta készültem válaszra. Lusta voltam, halogattam. Múlt év decemberében végül engem támadt meg a párizsi Botschafter.
Én elvi kérdéseket akartam megvitatni, elvi tévedéseket tisztázni, elvi tudatlanságokat helyreigazítani. De most már félős, hogy polémiámat személyeskedésnek tekinthetnék. Ezért a Mercure de France-ban, hol különben is Ady felelt De Gérandónak, hallgatni fogok. Itt azonban röviden megjegyzem, hogy De Gérandóban legkeletibb kelet, a Budapesti Hírlap ázsiai hangja selypít tökéletlen franciasággal.
A dolog különben is oly mellékes. A franciák sohsem fognak érdeklődni a külföld iránt. Herdertől egész Kerrig németek voltak és lesznek, a világ összes nemzeti kultúráinak megértői, mérlegelői, ítélői. Köztük tűnt föl és lett európai jelentőségű: Shakespeare, épp úgy, mint Ibsen vagy Dosztojevszkij.
Ha a mi kultúránkból egy csöppet akarunk keringetni Európa ereiben, - Németországot kell mindenek előtt beoltanunk.
Ezért leszek rajta, hogy francia folyóiratok helyett, melyeket a Hét ajánl figyelmembe, igenis német folyóiratokba írjak magyar irodalomról, ahányszor rá alkalmam nyílik. Német kiadók és szerkesztők naponként hozzám érkező levelei bizonyítják, hogy a Neue Rundschau-ban adott fogyatékos kultúrtörténeti összefoglalásom, terra incognita-t fedett fel a németek előtt. Ezt a munkát még akkor is folytatni kell, ha a Hét megrovását érdemlem ki véle.