Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám · / · LUKÁCS GYÖRGY: SÖREN KIERKEGAARD ÉS REGINE OLSEN

LUKÁCS GYÖRGY: SÖREN KIERKEGAARD ÉS REGINE OLSEN
11.

De fenntartani sem lehet a gesztus merev biztosságát - ha ugyan biztosság az valahol igazán. Nem lehet akarva sem örökre könnyű játékokba takarni egy olyan súlyos szomorúságot, mint a Kierkegaardé, sőt még akarni sem lehet sokáig ezt az eltakartságot. És nem lehet soha végérvényesen bebújtatnia a hűtlenség jelmezébe egy az övéhez hasonló erővel izzó szeretetet. Igen, a gesztus visszahat a lélekre, de a lélek megint kihat az őt titkolni akaró gesztusra és áttündöklik rajta és egyik sem maradhat meg egy egész életen keresztül a maga kemény, a másiktól elzárkózó tisztaságában.

És az egyetlen, amit a gesztusok külső - úgy ahogy - megőrzött tisztasága ad, hogy mindegyiknek félre kell értenie mindig a másiknak minden kimozdulását annak egyértelműségéből. És életet eldöntőkké válhatnak így véletlen mozdulatok és igazában semmit sem jelentő, elejtett szavak és a gesztusnak a másikban életre keltett reflexe mindennek ellenére elég erős mégis visszakényszeríteni maga választotta helyzetébe az onnan kimozdulni akarót. Mikor elváltak, Regine Olsen megkérdezte, sok síró kérése és kérdése között szinte gyerekesen, Kierkegaard-t, hogy fog-e majd valamikor néha-néha gondolni rá - és ez a kérdés vezérmotívuma lett a Kierkegaard egész életének. És mikor eljegyezte magát, helyeslését várva üdvözölte őt az utcán - egészen más gondolatokat idézve fel a mit sem sejtő Kierkegaard-ban. És mikor Kierkegaard nem bírta tovább el álarcának súlyát és úgy érezte, hogy behegedtek már a sebek és itt az idő az egymás megértésére - Regine, férjével egyetértve, a biztosság gesztusával felbontatlanul küldte vissza a levelét, hogy aztán örökre bizonytalanságban maradjon minden kérdés, ami mégis csak kérdés volt számára mindig. És hogy Kierkegaard halála után mély szomorúsággal érezze a mindent döntően tisztázó szavak elmaradása okozta bizonytalanságot. És minden találkozásukban és minden nem találkozásukban mindig ugyanaz az inadaequatság: a kizökkenés a gesztusból és a kényszerű visszazökkenés belé és a másik oldalon egyforma félreértése mind a kettőnek.