Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám · / · LUKÁCS GYÖRGY: SÖREN KIERKEGAARD ÉS REGINE OLSEN
A Kierkegaard becsületessége tehát: élesen külön látni mindent: a rendszert az élettől, az egyik embert a másiktól, az egyik stádiumot a másiktál. Abszolutumokat látni az életben és nem sekély megalkuvásokat.
De nem kompromisszum-e kompromisszum nélkül látni az életet? Nem kitérés-e a mindent meglátni-kellés elől az abszolútság ilyen leszögezése? Nem "magasabb egység"-e a stádium és rendszer, az élet rendszert-tagadó volta és az ugrás csak egy kicsit hirtelenebb átmenet a többinél? Nincs-e szigorú választás minden megalkuvásban és kompromisszum annak a legzordabb tagadásában? Lehet-e "becsületes"-nek lenni az élettel szemben és költeménnyé stilizálni annak történéseit?