Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám · / · LUKÁCS GYÖRGY: SÖREN KIERKEGAARD ÉS REGINE OLSEN
A gesztus: félremagyarázhatatlanná tenni a megmagyarázhatatlanul sok okból történtet és sokfelé elágazó következményűt. Úgy eltávozni, hogy csak szenvedés legyen belőle, csak tragédia - ha már tragikussá lett a kettőjük találkozása - csak összeomlás talán, de nem ingás, ne lehetőséggé foszlása minden valóságnak. Ha elveszett Regine Olsennek az, ami az életet látszott jelenteni neki, veszítse el életet betöltő jelentőségét; ha el kellett hagynia Regine Olsent annak, akit szeretett, legyen gazember és csábító, aki elhagyta, hogy szabadon álljon minden útja az élet felé. És mert penitentiából kellett elhagynia Sören Kierkegaardnak az életet, legyen még nagyobb a penitentia a tényleges bűnt eltakaró, lovagiasan felvett bűn álarcával.
Sören Kierkegaardnak kellett a Regine Olsen házassága. "Jól átértette a pointet" írja "hogy meg kellett házasodnia"; kellett, hogy ne legyen ebben a viszonyban semmi bizonytalan és ingadozó, semmi "lehetőség" csak ez: a csábító és az elhagyott lány. És a lány megvigasztalódik és visszatalál az életbe. És a csábító maszkja alatt ott az aszkéta, aki aszkézisből merevítette meg magát ebben a gesztusban.
De a lány változása egyenes vonalban folytatása a kezdetnek és a csábító mereven mosolygó álarca mögött éppen olyan merev az aszkéta igazi arca. A gesztus tiszta és mindent kifejez. "Kierkegaard hat sein Leben gedichtet."