Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám · / · CSÁTH GÉZA: AZ ISTENI KERT
Szomory Két kék szem című novellájában a következőket mondja egy íróról:
"...a legbecsesebb művészek mintájára sohasem való életet festette, hanem csak bizonyos egyéni szemlélet és képzelődés színes egyvelegéből és fájdalmas zűrzavarából hasított ki egynémely különös s olykor az emberi szenvedéstől véres darabot."
Ugyanezt mondhatjuk mi Szomoryról. Szomory lírikus és témája az emberi szenvedés. A mások szenvedése, a saját szenvedése,... az örömök és gyönyörűségek, amely utóbbiakat olyan félelmes intenzitással éli át, hogy szinte a szenvedések közé sorolandók. A kéj neki mindig kínt is okoz és fordítva. Végtelenül érzékeny finom idegrendszer, amelyet a leggyengébb, legszubtilisebb benyomások is áthevítenek, felfűtenek, extázisba, görcsökbe hoznak.
"Tele vagyok rettenetes ösztönökkel. Valamit kutatok mindig. A levegőben szaglászok mint az irish cetter. A fekhelyen felismerem a leperdült testek elsimított nyomát. A vonal gyötör. A mozgás gyötör". Ezeket mondatja egyik hősével gróf Liebesheimmel, de érezzük, hogy magáról beszél.
Szomoryt gyötrik az élet szépségei, nagyszerűségei és gyönyörködik a szenvedéseiben, rettenetességeiben.
Képzeljünk egy zongorát, amelynek nincsen pedálja. Minden hangra és zörejre az összes húrjaival rezonál. Ilyen Szomory. Finom női ének, durva ordítás, székrecsegés... a húrok fölzendülnek reá? A zörejeket a visszhangban szétbontják az összetevő zenei hangokra és a muzsikában is kimutatják, megtalálják a zörejeket. Szomory érzi az életet. Nézi a színeit, szagolja, hallgatja, tapintja, ízleli. Merőben érzéki szemlélet az övé. Az érzékei frissek, elevenek, mohók telhetetlenek. Imádja a szépet, mindent szépnek lát,... helyesebben: nála minden érzéklet kiváltja azt a kielégülési érzést, amit más embernél csak a szépség érzékelése idéz elő. Boldog állapot-e ez vagy boldogtalan?... más kérdés. Meg kell érte fizetni, annyi bizonyos:
"Az izgató vagy kábító látszatok alatt rögtön meglátom és megérzem e földi dolgok monotóniáját. Miután sok mindent megpróbáltam, be kell vallanom, hogy minden ugyanaz. Olykor roppant el vagyok keseredve."
Meg kell fizetni, a spleen a fizetség. Az idegrendszernek ez a finomsága, amely képessé teszi az embert, hogy "felizguljon" és "elkábuljon", más apróbb benyomások hatása alatt is, - a fáradtság, kimerülés és csömör érzését hozza magával.
De csak ilyen idegrendszer, ilyen fantázia képes efféle rendkívüli dolgokra, amiket ebben a könyvben találunk.