Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 5. szám · / · FIGYELŐ · / · FENYŐ MIKSA: A NAGYASSZONY
Huszár Vilmos és az ő Revue de Hongrieja érdemes és becses vállalkozásba fogott: Bibliothčque Hongroise címen jó francia fordításban teszi közzé jó magyar írók könyveit. A franciák egyelőre nyilván nem túlságosan kíváncsiak arra, hogy mit írnak a magyarok, de a jó könyv azért jó könyv, hogy propaganda sugározzék ki csöndességéből s nem vérmesség azt hinni, hogy mikor, mint e vállalat első két kötetében, a leglávásabb s a legpallérozottabb két magyar művész, Katona József és Ambrus Zoltán szólal meg francia nyelven: hangjuk majd csak behat a kényes francia fülekbe is; eleinte tán elvegyülve egy tudattalan általános zsongásba, de egyszer, valamikor, ha nem ma, hát holnap, mégis csak figyelmet keltve, külön észrevétetve, magában megbecsültetve s a nemzetnek, melyről életjelet ad, becsületet szerezve. Még csak egyet. Fölteszem, mert szeretem föltenni s nem sietek föl nem tenni, hogy e vállalkozáshoz valami, bármily kevés, köze van a magyar államnak is. Ha igen: ez érdemes áldozat; a politizálástól független tisztaságban kikristályosodott magyar művészetnek az idegennel való megismertetése a legjobb, legbecsületesebb s legfoganatosabb magyar politikai propaganda, legvilágosabb s legmeggyőzőbb tanúságtétel a magyar nemzet élete, joga s elhivatása mellett. Nem pedig az idegeneknél megrendelt magasztaló könyvek, melyekről száz lépésről leordít a megfizetettség s a magyar állam pénzén a magyar nemzet ellen fordítják a megvetést, melyet bérelt tollak és tollak bérlői ellen éreznek szerte a művelt világon.