Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám · / · KÁDÁR ENDRE: WEISZ FERENC TITKA
- Hát csúnya ember vagyok én? - Kérdezte Weisz Ferenc a kaszírnőtől, mikor hallott valamit rebesgetni feleségéről.
Egy fiatal jegyző is volt ott, a leány hát nevetve felelt:
- Egy öreg zsidó...
Weisz Ferencnek könnyek gyűltek a szemébe. A tükör felé ment. Bizony: haja alig volt már és az egykor szép sima arc, fakó és ráncos lett.
- Jegyző úr - mondta.
A jegyző feléje ment:
- A puskát, amit tetszett említeni, meghozattam.
A jegyző hát várt:
- Ez a lány, - mondta Weisz Ferenc. Leült, a jegyző is melléje. Weisz Ferenc a zsebe felé nyúlt, ümmögött, a fejét rázta s kesernyés szavát komolyra fordítva, szólt:
- Mondanék egy titkot!
- Tessék!
Weisz benyúlt a zsebébe és kivette a tárcából az arcképet.
- Ne szóljon senkinek. A feleségemnek se. - Tudja ki ez asszony? A Blitz felesége. Tudja, ki volt az? Olyan úri nő nincs itt. Egy amerikai asszony.
A szája édeskésre, mosolygósra nyílt.
- Nem is hittem, - szólt a jegyző, aki előtt jelentéktelennek tűnt fel az egész.