Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám · / · FÜST MILÁN: OBJEKTIV KÓRUS

FÜST MILÁN: OBJEKTIV KÓRUS [+]
KÉRÉS A HATALMASOKHOZ: EPILÓGUS

Ó bocsáss meg!
Ha élnem s lélekzenem szabad, engedd megkérdenem,
Ó mért borúlt ma el dicső, szép homlokod?
Tán rám haragszol: s ó miért?
Tán nem végeztem dolgomat elég nagy szorgalommal?
Vagy mert mulatni mertem én az éjjel,
Nevetni vígan és nőket csábítani?
Kihivó, dúrva szókat, visszaverni egyszer...
Én, kihez csak nagy alázat illik
S ki néked köszönöm ajándokom, bús életem...?
Én, ki nyomorúlt s beteg vagyok,
Ki a búbánatból élek és kinek
Szegényke életem kiérdemelnem illik?!
Ó bocsáss meg!
Ó hogy én még lázadozni mertem
S nőkről zengeni galád danákat,
Hidd el nekem: szerény lesz életem ezentúl
S bágyadt, szelid, szerény lesz bús dalom.

[+] * E kórus alatt a drámai vers egy faját értem, melyet az elképzelt kar vezetője társai zenekísérete mellett elszavalna nagy tömeg nevében, tehát objektíven szólván. F. M.