Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám · / · FÜST MILÁN: OBJEKTIV KÓRUS

FÜST MILÁN: OBJEKTIV KÓRUS [+]
NAENIA EGY HŐS HALÁLÁRA

Hős, ki a láthatár peremén a sötétbe zuhantál,
Mint csúcsokról a mélybe köd-görgeteg gomolyog,
Mint csúcsokról fenyő lezuhan és gyökérkoronája rútan
A sivár és szomorú égre meredve megáll,

Hős, ki most egy finomabb s komoly közegben szállasz, szállasz
És elfödött az éj a rád leselkedőktől és kik rád haragvók
Elfödé véres, gennyes szemök, hogy édes lelked elpihenhet,
S hogy üldözött vad sóhajtva megnyugodhatol,

Hős, szívem szakad: ki látom drága homlokod a síró templomi kincsek
Ódon fénye mögül s ki nem tudom mi tartson vissza itten
Ifjút, még töretlen életűt, míg eltörődve végre menni kell...
S mért élni, élni, jajgató tömeg falatján még tovább

S mély sírba majd leszállani végül?!

[+] * E kórus alatt a drámai vers egy faját értem, melyet az elképzelt kar vezetője társai zenekísérete mellett elszavalna nagy tömeg nevében, tehát objektíven szólván. F. M.