Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám · / · ADY ENDRE: A MINDEN-TITKOK VERSEIBŐL
Kérem nagy könyörgéssel,
Kiknek talán utjába álltam,
Higyjenek, mint én kezdek
Hinni a jó, békés Halálban.
Szájunktól poharunkat
Ugyis majd egy szép perc elrántja,
Álnok és gonosz ember,
Ki társát az Életben bántja.
Hogy vagyok, hogy eljöttem.
Nem vagyok e bűn felelőse,
Én most társam nem bántom,
Könyörgök. hogy ne bántson ő se.
Minden bántást nagy jajjal
Ugyis-ugyis nagyon megbántam:
Csak nyomorultak élnek
Ebben a bus, bolond világban.
Mindenki bocsánatját
Könyörögve, sirva esengem,
Készülök elnémulni,
Fáj, fáj, óh ne hántsanak engem.
Harccal jön minden ember
S minden harcnak bánat a vége.
Ne legyek most már többé
Senki élőnek ellensége.
Szives békét ajánlok
Alázatos és siró szóval:
Nagy-nagy titkokat látok
S megteltem minden szívi jóval.
Tele szivem békével,
Túllátok már a földi rácson,
Fáj az élet. Mindenkit
Kérek: ne, ne, ne hántson.