Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 2. szám · / · FIGYELŐ
Minden idők igazi piktorának vérmes vágyakozása a nagy felületek benépesítése. Sokat, különfélét erős kézzel megmarkolni, összefoglalni; erős, egész embernek való, ahhoz méltó piktori vállalkozás. Giotto, Gozzoli, Mantegna, Masaccio, majd Michelangelo, később Tiepoló, aztán a mennyezeteket díszítő könnyű franciák, Boucher és társai, végül Marées. Puvis egy-egy stációja ennek a lelkek mélyén izzó grand-art-vágyakozásnak.
Természetesen a piktori elvek és az alkalmazás változása a legkülönfélébb lehetőségek horizontját nyitotta meg a festők előtt. Másképpen jelentkezik ez a lehetőség a XIV., XV. és a XVI. századbeli olasz festőművészetben, másképpen a hollandusoknál és másképpen ma. Az akciónak magán a piktúrán keresztül megteremtett egységét adták a reneszánsz előtti és a reneszánsz mesterek, több embernek, több emberi karakternek dinamikai egyensúlyát érezzük a fakultást, a családot megörökítő nagy hollandus vásznakon, szintetikus törekvéseket a modern nagy piktorok freskó-kompozícióin.
A nagy és legnagyobb mesterekre gondolok, azokra a boldog porladozókra, akiknek munkáiból kisarjad a rendszer, a törvényszerűség, az indokolt továbbfejleszthetőség.
*
Nyolc embernek - egy egész családnak - képét vitte vászonra Pór Bertalan. Nyolc embert egy kompozícióba összeforrasztani nem könnyű feladat. Keveseknek sikerül ilyesmi.
Szűkszavú, erőskezű, komoly ember mondja el ezen a vásznon súlyos mondanivalóit. Az irodalom önként kínálkozó mankóinak segítsége nélkül, szigorú következetességgel és magamérsékléssel, pusztán piktori eszközökkel oldotta meg nehéz problémáját és az az elmélyedés és szeretet, mely meleg sugarakban ömlik a puritán képből, ónkéntelen objektív líra. Talán Rudyard Kipling pozitív poézise lehet ilyen.
Már magát a tendenciát is komolyan kell hogy vegyük.
A kép közepén az anya. Fáradt, öreg asszony. Áttetsző egyszerűsége mellett csupa mélység. Ruhája a gyöngyöző meleg szürke és feketébe hajló barnák átmenete. Kétoldalt a fiúk kék ruhája eleven, üde kontraszttal enyhíti a lehangoló tőrt színeket. A jobboldalt ülő apa kézcsuklója külön stúdiumnak is beválnék. Két leány áll egymás mellett az apa mögött. A kép balsarkában egy idősebb fiú és egy leány. A díványon egy alvó gyerek elmosódott feje.
Tartózkodik attól, hogy indokolatlanul színeket halmozzon egymásra. Ami szín a palettájáról lekerül, az már maga a meggyőződés, hosszú töprengés árán nyert nagyszabású vonalépületének logikája.
Ez a kép a Kernstok-csoport kiállításának egyik erőssége. A programja, a tendenciája azonos a többi piktorforradalmár képeinek programjával. Ezt a programot ma sokan még nem értik, sokan meg nem akarják megérteni. Elkövetkezik az idő, még pedig mihamar, hogy nagyon sokan mellé állnak és még többen átveszik. Akkor ezek már régen túllesznek azon a lépcsőfokon, amelyen ma vannak, és ahova az utánuk jövők akkorára eljutnak. Hisszük, hogy akad közöttük nem is egy, aki eléri azt, amiért ma kinevetik őket; a nagy, értékes és mindenekfölött levő legnehezebbet, a régi nagy mesterek egyszerűségét.