Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 1. szám
1909. szept. 1.
Tetőről már esővíz folydogál -
Egy szürke négyszög: és a messzeség,
Fölötte álmos, álmos, nedves ég;
Csatorna esője csurgó vízben áll.
Az emeleten vén cseléd dalol
Lent vasalószag, száradó ruhák -
Ma kezdődnek a gyárak, iskolák.
Sötét kapukban siró verkli szól.
Távol vizekre köd ereszkedék
S tompán merednek a mezők felett
Levágott törzsek, nedves, barna dongák:
Most vége. Ez volt, az lett volna még
Végső esélyem - Elvégeztetett.
És most uram, bocsásd el a te szolgád.