Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 1. szám
Szerelmem, ó szerelmem! nincs oly álom
több mint te vagy és nincs olyan valóság:
márványdarázsként zsongasz méla nyáron
szivemben s karcsun nyilsz, mint sárga rózsák.
Dús nagy kelyhekkel nyílasz karcsu száron,
kelyhekkel és keblekkel mint a rózsák
ó életem (szerelmem!) ó halálom
valósult álom, álmodott valóság.
Mint drága macska holdhajlású nyakkal
selyem karmokkal és ivor fogakkal
tép és cirógat, és cirógat és tép
zenére téped szívem vérverését,
szerelmem, uj szerelmem, ős varázsom,
dús mézkirálynöm, mérgezett darázsom.