Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 24. szám · / · Figyelő

Jász Dezső: Az Országos Szimfóniai Zenekar hangversenye

Az O. Sz. Z. második hangversenye ismét érdekes újságok bemutatásával vált jelentőssé. Ezek Antalffy-Zsiros Dezső Lírai suite-je és Strauss Richárd Macbeth című szimfonikus költeménye.

Antalffy - Koessler tanítványa volt. Eddigi kompozíciói mind tehetséges, finom, öntudatos dolgok. A Lyrai suiteben Antalffy technikája egyszerűsödött, a kontrapunktikája gazdagodott, harmóniái kifinomodtak és egészen érdekessé váltak. Minden zeneszerző küszködik eleinte a kifejezéssel. S még meg nem csinálta a maga formáit, vagy ami gyakoribb: a már meglevő formákat a saját gondolataihoz és temperamentumához képest át nem alakította, addig biztos hatású dolgot nem írhat. A művésznek t.i. mindig több a mondanivalója, mint amennyit könnyű szerrel ki lehet fejezni. S minthogy semmit elejteni nem akar a gondolataiból, görcsösen küzd, hogy minden ponton megértesse magát. Ám a formák egy bizonyos ponton túl nem tűrik a tömöttséget és szétterülnek, elszakadnak, mint egy fűző, amelyet valami túl kövér asszony a végletekig összehúzott. Innen van pl. az, hogy ifjú zeneszerzők szonáta formáiban a durcführung hosszú és ökonómia nélküli, lefárasztja a hallgatót, tönkreteszi utólag az expozíció hatását és előre elrontja a reprízét. - Antalffy-Zsiros Dezső már megalkudott a formákká. A kifejezés eszközeivel és megállapította, hogy semmivel sem szabad többet kifejezni akarni, mint amennyit könnyűszerrel lehet.

A suite, amely egy melankolikus alaphangú Szerenáddal kezdődik, négy tételből áll: Szerenád, A Hattyú halála, Valse sentimentale, Burleszk. A harmadik tétel invencióban és melódiákban a leggazdagabb. Pompázó színek és kitűnően, pikánsul beillesztett mellékszólamok kötik le különösebben az érdeklődésünket. A Burleszk nagyon szellemes. Kacagó figurák röpködnek szerte a zenekaron és váratlanul nevettetnek meg bennünket a csillogó viccek és találékony tréfák egymás után. A kis költemény elgondolása előkelő s a fölépítése öntudatos. A szerzője ismeri a zenekart s a kezében levő eszközök hatásfokával tisztában van. Magyar muzsika ez, mert magyar észjárás van benne. Hangulatban, melódiákban magyar. A ritmus észrevétlenül bujkál a melódiák mögött s elfedve, elfátyolozva alig tűnik elő. Vándor-Weinernél például egyformán előtérben van a melódia és a ritmus magyaros jellege. Antalffynál nem. azt mondhatnánk, hogy Antalffy-Zsiros hajlik a zenei próza felé. Azok a bizonyos lüktető ritmusok, amelyeket a francia és bécsi zeneszerző előszed ha magyartárgyú operettet vagy balettet ír - nála hiányoznak. Úgy gondolhatja ő, hogy a közlendő érzések értékben érnek annyit és jellegzetesek annyira, hogy miattuk a faji ritmust elhanyagolhatja.

Strauss Richárd Macbethjében a shakesperei tragédia véres alakjait vonultatja föl s a megöltek rémes szellemeit és a történet sötét hangulatát idézi emlékezetünkbe. Széles koncepciójú munka. Mint Strauss mindig, ebben is impozáns. A tragédia eseményeit a zene programszerűen követi. Straussnak bizonyára nagyon tetszettek a tragédia rémes, kegyetlen akcentusai. Az ő szadista fantáziájában ezek hamarosan egy fortisszimókkal, nagydobokkal és harsonákkal telített szimfóniává alakultak. A pusztulás, a fátumszerű gyilkolási vágy s egyéb, ami a darabban megremegtető, - ezek valóban olyan motívumok és érzések, amelyek szinte követelik az óriási dinamikát a zeneszerzőtől. Strauss ezek után nem számol azzal, hogy a fül hallóképessége mennyire terjed. A trombitái tele torokkal ordítanak, a vonósai teljes erővel dolgoznak, a nagydobja döng és lövöldöz. Végre teljesen kifáradunk: a folytonos fortisszimó éppen oly kevéssé hat ránk és éppen olyan drámaiatlan, mint a folytonos monoton pianisszimó. A túlzott kontrapunktika, a témák folytonos keverése a plifóniában, épp oly közömbössé hangol, mintha hiányzana minden kontrapunktika és tematizálás. - Papíron hatalmas erejű mű, csakhogy éppen e hibája miatt - mert csak papíron az! - appercipiálhatatlan. Lady Macbeht beteg, vérszomjas szerelme egy különös erotikájú motívumban hatásosan és hűen van festve.

Goldmark Szakuntala nyitánya és Mozart g-moll szimfóniája egészítették ki a hangverseny műsorát.