Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 24. szám
Országúton, a kereszt előtt
Be jó a csillagokba nézni,
Be jó a messzeséget mérni
Be jó, könnyek hullása közt nótába fogni
Az elérhetetlenről himnuszt zokogni
Útszéli, roskadt kereszt előtt.
Őszvégi alkony kék egében
Fehéren fürdik a Hadakútja;
Csillagzó álmok szűz ország-útja
Oly szép vagy, nagy, tiszta Hadakútja
A beszennyezetlen, beszennyezhetetlen
Kék messziségben.
Oly szép vagy, mint régen, hogy anyám ölében
Kitártam érted két rózsás karom,
Oly szép vagy, hogy mostan a kereszt tövében
Anyátlan, tanyátlan is sírva köszöntlek az alkonyaton.
Sírva köszöntlek, dadogva megáldlak:
Légy tiszta örökre az éjek egén
S akadjon mindenik kék őszi estén
Valami nótás, sírva-bohókás
Téged köszöntő vándorlegény.
Országúton a kereszt előtt
Be jó a csillagokba nézni,
A messzeséget mérni...