Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 24. szám · / · Fenyő Miksa: Liliom
Mi az, amit első sorban várok egy drámától? Hogy egy értékes egyéniség lírája szóljon belőle hozzám. Mely keresztülizzik alakjain s vonz bennünket erejével, titkokat feltáró mélységeivel. Lehet bármilyen kiválóan megrajzolt valamely drámai alak: a líra az, mely jelentőségét a saját határain túlnöveszti. Egyetlen Bataille-darab sem - hogy a kiválóbb francia drámaírók közül említsek valakit, - egyetlen Bataille-darab sem jelent számomra egyetlen, mint egy többé-kevésbé jól megírt, érdekes cselekményt a Maman Colibri vagy Grâce de Plessans vagy Bernier festő életéből. Semmi mást (Legfeljebb, ha egyik-másik motívuma gondolkodásra késztet, ha egy-egy villanásának sugarán vissza tapogatózhatunk valahova, ahonnan emberi dolgokat lehetett volna sudárra szöktetni.) Milyen más Hauptmann. Az az áldott gyümölcsös bölcsesség, emberszeretetének, világnézetének őszi derűje, mely minden alkotásán elömlik. Flórian Geyer, Henschel fuvaros, Michael Kramer: élet a mi életünkből. Líra kell. Valakiről szóljon az a dráma, akihez az írónak és nekünk közünk van. Aki az ő nevetségességében és siralmasságában rokonszenves legyen nekünk, mert hiszen akit megértünk csak rokonszenves lehet. Líra kell, hogy utána bámuljunk egy-egy jelenetének, mint a tova zakatoló vonatnak, mely kedvesünket viszi.