Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 24. szám · / · Babits Mihály: Karácsonyi Madonna
- Hé sánta ördög, pokol sekrestyése, szakadna rád az öreg pillér, tudom felébrednél.
- Nem, nem tehetem, uraim, nem tehetem, elkárhoznék. Az uraknak mindegy; szegény ember legalább a másvilágon üdvözöljön.
- Ne bántsátok, nem vesszük el tőle a kulcsokat, bűn lenne. Az éj gyönyörű, a tél tavasz. Nézzétek ezt a sok fene párkányt, árkádot, rozettát. Van ám itt mibe kapaszkodni. Az Isten is mászásra teremtette a frankusok templomait.
- Az emberek nem mernek kinézni odúikból, mert hallanak hahaha! Ki mulathat karácsony éjjelén? Gonosz rémek lehetnek! hahaha. Pedig most pompás ám idekint és jobb a levegő a bornál; hűvös, csillapító.
- Vaj alszik-e a pap?
- A gonosz lélek szállt meg benneteket, - ismételgeti Páter Lucentius.
- Részeg vagy öcsém és magasan vannak az ablakok. Az első párkányról elvisz az ördög és kitöröd a nyakadat.
- De nem igen ivott.
- Nem volt nála jobb tornász a vajda udvarában. Zára várát megmászta egy ostromon.
- Látni akarom Máriát. Milyen lehet? Olyan-e mint festik?
- Hogy jutsz fel? Hogy jutsz be? Hogy jutsz le?
- Quintus Curius, - vagy Curtius, - vagy Sestercius - fránya verje a nevét, - megleste az asszonyok sacrificiumát és belecsapott a mennykő. Olvastam a Románusok históriájában.
- A diákok religióját az ördög találta ki. De én nem félek az ördögtől sem. A Jézuska megszentelte Antóniust, aki színről-színre akarta látni őt. Én nem riadok semmitől, hogy a szent Szüzet lássam.
- Mindig ilyen volt. Bolond. - Szólt a nagybajuszú.
- De Antóniusról igazgat mond, - morogta Lucentius. - Beleszállt a szentlélek úristen.
A lányok vastag keszkenőket terítettek a sekrestyés háza előtti padra és ráültek. "Cseppet sincs hideg, - mondogatták. - Nagyszerű a fekete karácsony." Egy részeg ember az utca mellé dőlt.
- Ez a templom olyan mint a bábeli torony. Ne mászd meg.
- Mily tiszta az ég!